Adó- és illetékügyi szemle, 1919 (8. évfolyam 1-2. szám)

1919 / 1-2. szám - Benedek Sándor, a közigazgatási biróság másodelnöke:

Benedek Sándor megállapítása. A másik előfeltétel részletes vagyonkataszter készítése, tehát a fedezet megállapítása. A közbejött világtörténeti események miatt manapság sem az első, sem a második előfeltétel be nem következhetik. Az első előfeltétel azért nem, mert teljesen megoldatlan az a kérdés, hogy a háborús adósságokból vesznek-e és mennyit át az új államala*kula|ok. Teljesen igaza van Dr. Wekerle Sándornak, miszerint nemzetközijogelv az, hogy az államadóságok nem a váltakozó kormányokat, hanem az államteriileteket terhelik. A győzők és a legyőzöttek között azonban nem a nemzetközi jogelvek dominálnak, hanem Brennus kardja. Hasonlóan bizonytalan a leszerelés ós az átmeneti állapot időtartama és költségszaporulata is. A háború által okozott kulturális, gazdasági és egészségügyi defektusok költségvetése szintén nem állítható össze, a minden irányban bizonytalan viszonyok közöU. A második előfeltétel pedig azért nem következhetik be, mert nem tudjuk, hogy a forrongásban levő államalakulásokból milyen, határokkal és hány lakossal kerül ki az új Magyarország. Ezért teljesen bizonyosnak tartom azt, hogy az egyszeri vag}^onadót az 1919. évben kivetni nem lehet. Ez csak akkor lesz eszközölhető, ha rendelkezésünkre állanak a háborúsköltségek likvidációjának és az új Magyarország vagyoni kataszterének részletes adatai. De ha nem aktuális is maga az egyszeri vagyonadónak kivetése, nem árt megbeszélni bizonyos alapelveket, melyek nemcsak a szakköröket, de a nagy közönséget is foglalkoztatják. Ezek között az alapelvek között első helyen 'áll, hogy az egyszeri vagyonadó progressiv legyen. A sociális adóztatásnak ez nélkülözhetetlen feltétele. A progressióval pedig kapcsolatos az adómentes vagyonminimum. Vannak pénzügyi szakírók, kik teljes adómentességet senkivel és semmivel szemben nem tartanak megokoltnak. Igen tekintélyes szakemberek pedig helyeslik az adómentességet, de csak nagyon kis vagyonos szegekre. E tekintetben intő példa a német birodalmi Í9V.). ovi Wehrbeiti>g, melynél az adóköteles vagyon kezdő értékhatára 10.000 márka volt s e címen az adóköteles nemzeti vagyonnak körülbelül 92°/o-a menekült az adó alól. A mi a progressiót illeti, nézetem szerint csak az a módszer lehet helyes, melyben az adókulcs nem egész vagyononként, hanem a vagyon egyes részeiként változik. így lett megállapítva az 1916. évi XXIX. t.-c. 12. §-ában a hadinyereségadó kulcsa. Az egyszeri vagyonadókúlcsnak megállapításánál is énnek az elvnek kéli érvényesülni, ha azt akarjuk, hogy az adóztatás arányos és igazságos legyen. Az alapelvek megvitatásának keretébe tartozik az a kérdés, hogy az adókulcs egyenlő legyen-e, vagy bizonyos viszonylatokban 6