Adó- és illetékügyi szemle, 1919 (8. évfolyam 1-2. szám)

1919 / 1-2. szám - Benedek Sándor, a közigazgatási biróság másodelnöke:

Benedek Sándor X Benedek Sándor, a közigazgatási biróság másodelnöke: Akik egyszeri vagyonadó (vagyondézsma) eszméjével elméleti szempontból szembeállanak, azoknak igazuk van. A pénzügyi jogirodalom, különösen a birodalmi német és az osztrák, egész könyvtárt állított már össze azokból az érvekből, melyek az egyszeri vagyonadó elleni felvonulásra harcképesek. Ezek közül én most csak két indokra hivatkozom. Egyik a pénzügyi jognak amaz alapvető tétele, miszerint az adó nem terjedhet túl a jövedelem méretein, tehát nem támadhatja meg magát a vagyon állagát. A másik az, hog^ az egyszeri vagyonadó, melyet a német pénzügyi szakirodalom' találóan nevez vagyoni áldozatnak (Vermögensopfer), tulajdonkép a jelen nemzedék által a jövő nemzedék számára tett koocessió, holott kétségtelen az, hogy a jelen nemzedék szenvedte át az ötödik évbe benyúlt háborúnak összes borzalmait és nyomorúságait. Akik az egyszeri vagyonadó, eszméjével gyakorlati szempontból rfégis megbarátkoznak, hát azoknak is igazuk van. Szerencsétlen háborúnk óriási összegeket emésztett fel. Háborús költségeink a folyó évi június végén 26* milliárd koronára rúgtak. Dr. Szende Pál pénz ügy min isternek a radikális párt nagygyűlésén tett érdekes és szomorúan reális kijelentései között pedig olvassuk, hogy háborús adósságunk eléri a 35 milliárdot, hogy a leszerelés és átmeneti állapot további adósságcsinálással jár és hogy a gazdasági élet talpraállítása újabb milliárdok mozgósítását teszi szükségessé. Minden szakember tudja, h^gy ezeket a milliárdokat a magyar adóalanyok jövedelméből fedezni lehetetlen. E tekintetben nincs is véleménykülönbség a háború és a béke pénzügyministerei között. Dr. Teleszky János már 1917. évi október hó 23-án kijelentétte a képviselőházban, hogy az állami szükségletek csak az egyszeri vagyonadó behozatala által fedezhetők. Dr. Wekerle Sándor és Dr. Popovics Sándor szintén az egyszeri vagyonadótól várták a papírpénz inflátiójának megszüntetését s valutánk megjavítását. A népköztársaság pénzügyministere tehát nem mondott újat ésv nem mondott mást, mint az eddigi pénzügyministerek s ennek a felfogásnak a helyességóért a felelősségben vele minden gyakorlati fináLcpolitlkus aggodalom nélkül osztozhatik. Sajnos, hogy ez idő szerint csupán azt állapíthatjuk meg, hogy az egyszeri vagyonadó behozatala elkerülhetetlen szükség. Azonban magának az adókivetésnek előfeltételei teljesen hiányzanak. Ezeket az előfeltételeket illetőleg a felfogásokban nem lehet külömbség Egyik előfeltétel a háborús költségek likvidálása, tehát a szükséglet . . 5