Adó- és illetékügyi szemle, 1918 (7. évfolyam 1-10. szám)

1918 / 1. szám - Sorsjegynyeremények megadóztatása nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál

Vágó : Sorsjegy nyeremények megadóztatása stb. nak nem volt szándékában azon a helyzeten változtatni, melyet az 1875. évi XXIV. t.-c. és ennek egyedül helves magyarázata alapján a XXXI. sz. közigazgatási birósági döntvény teremtett. Nevezetesen a szóbanforgó indokolások és jelentések egyenként felsorolják azokat az eltéréseket, melyeket a törvényjavaslatok a régi törvénynyel szemben úgy alaki, mint érdemi szempontból feltüntetnek, eme eltérések azonban a sorsjegynyeremények kérdését egyáltalán nem érintik. Ellenkezőleg, az 1909. évi VIII. t.-c. indokolásának általános részében az akkori és jelenlegi pénzügyminiszter úr ismételten rámutat, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalat kereseti adójának tárgyát a vállalat üzleti tevékenységéből eredő nyeresége, üzleti jövedelme képezi. Az ezen törvény 1. §-ára vonatkozó indokolásban ismételten hivatkozik a pénzügyminiszter úr arr;?, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója lényegileg a kereseti adó és a tőke- és járadékadó tárgyait egyesíti magában és csak adótechnikai szempontból, formailag képez önálló adónemet. Ez az indokolás is igazolja a XXXI. sz. döntvény azon álláspontját, hogy a sorsjegynyeremény után a részvénytársaság meg nem adóztatható azért, mert ez nem lévén üzleti tevékenység eredménye, kereseti adó alá sem vonható. Ugyancsak az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §-ára vonatkozó indokolás első bekezdése szerint «e szakasz az adóköteles üzleteredmény képzésének módját határozza meg.» Az 1909. évi VIII. t.-c. szellemét azonban a legvilágosabban az 1916. évi XXXIV. t.-c.-re vonatkozó pénzügyminiszteri javaslat indokolása tükrözteti élénk. E szerint «Az 1909. évi egyenes adóreform a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak nyereségét kétféle adóval terhelte meg. Nevezetesen: 1. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak azt a nyereségét, mely lényegében megfelel a magánszemélyek ama bevételeinek, amelyek a kereseti adó és töke-kamat- és járadékadó tárgyát képezik, kereseti adó címén az 1909. VIII. t.-c.-ben akképen vette adó alá» stb. Kétségtelen mindezekből, hogy az 1909. évi VIII. t.-c. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak csakis üzleti tevékenységéből eredő nyereségét kívánta adó alá vonni, hogy ezeo alapelve tekintetében miben sem tért el az 1875. évi XXIV. és XXIX. törvénycikkektől, melynek uralma alatt kelt a m. kir. közigazgatási bíróság XXXI. sz. döntvénye. Nem változtat ezen tényen az a körülmény, hogy az 1909. évi VIII. t.-c. 13. §-a az évi adóköteles jövedelmet az 187 5. évi XXIV. t.-c. idevágó rendelkezésével szemben nem a nyers jövedelemből, hanem a mérleg szerinti nyerésígből rendeli kifejleszteni; mert az 1909. évi VIII. t.-c. indokolásának általános része magmondja, hogy e rendelkezés tisztán alaki és hogy azzal a kormány az 1875. évi XXIV. t.-c. intézkedésével szembea már régóta kialakult, helyes gyakorlatot kívánja csak törvényesíteni. Igazolj i ezt az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §-a indokolásának második bekezdése is, mondván: «A. kiszámítás egyszerűsítése szempontjából — amint ezt az indokolás általános részében is em'ítettem — a kifejlődött gyakorlatnak megfelelően a törvényben is kifejezést adok annak, hogy a vállalatrészéről kimutatott nyereség a kiindulási pont» stb. Fentiekben igazoltuk, hogy az 1909. évi VIII. és 1916. évi 13