Adó- és illetékügyi szemle, 1918 (7. évfolyam 1-10. szám)

1918 / 1. szám - Kapcsolatok a III. oszt. keresetiadó és hadinyereségadó között

Klug : Kapcsolatok a líí. oszt. kcrescliadó és hadingereségadó között. XXXIV. t.-c.-ek nemcsak tételes rendelkezést nem tartalmaznak a sorsjegynyeremények megadóztatására nézve, ellenkezőleg, a felhívott törvények ép úgy, mint az 1875 évi XXIV. t.-c. is az üzleti tevékenység jövedelmét vonják adó alá, ilyennek pedig a sorsjegynyeremény ép oly kevéssé minősül és ezért kereseti adó alapjául ep oly kevéssé szolgálhat, mint pl. a be nem váltott részvényszel vény vagy akár a ívsz vény társaságnak alapítója által hagyományozott örökség, mely utóbbiakat pedig szintén nem említi az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §-a levonható tételek gyanánt. Utolsó, de nem leggyengébb bizonyítékul álláspontunk igaza mellett álljon a m. kir. pénzügyminisztériumnak a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló 1916. évi XXVI. és a vagyonadóról szóló 1916. évi XXXII. t.-c.-ek végrehajtása tárgyában kiadott 1916. évi 127.000. sz. utasítása. Ennek 9. §-a magyarázza, hogy a jövedelmi adó szempontjából a sorsjegynyeremény azért nem adómentes, mert a m. kir. közigazgatási bíróságnak kereseti adó ügyben XXXI. sz. a. hozott döntvénye a jövedelemadóra nem vonatkozik.^ Helyt áilhat-e ily magyarázat mellett a 142.000 sz. utasítás 18. §-ának 8. pontja? Meggyőződésünk, hogy az 1916. évi 142.000. sz. püm. utasítás 18. §ának 8. pontja sem alakilag sem tartalmilag nem mutatkozik jogszerűnek és ezért az aligha is szolgálhat alapul arra, hogy a közigazgatási bíróság megváltoztassa azt az álláspontját, melyet a sorsjegj'nyeremények adómentessége tekintetében a XXXI. sz. döntvényben megrögzített. És pedig annál kevésbbé, mert különben előállana azon anomália, hogy míg magánszemélynél az érvényben lévő döntvény alapján továbbra is adómentes maradna a sorsjegynyeremény, addig a részvénytársaságnál adó alá vonatnék. y( Kapcsolatok a III. oszt. keresetiadó és hadinyereségadó között. Irta Khuj Etnü dr., budapesti ügyvéd. Az 1916 : XXXIII. törvénycikkbe foglalt nyolc szakaszos törvény, amely «az 1916. évre kivetett III. oszt. kereseti adó érvenyírnek fentartásáról» szól, adókódexünknek legkülönlegesebb, de egyszersmind egyik legkevésbé szerencsés alkotása, úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból. Az elmélet szempontjából azért, mert a III. oszt. keresetiadót, ezt a külső ismérvekkel táplálkozó tipikus hozadéki adót úgyszólván második személyi adóra változtatja át, amely «megfelelően» (4. §.) a tényleges kereseteket kutatja, gyakorlatilag azért, mert alkalmazása során sok kéteKr, bizonytalanság és önkénykedés keletkezett. A törvény meghozatalakor mindenki abban a meggyőződésben volt, hogy mivel állandóan a III. oszt. keresetiadónak petrifikálását dicsői tették, az 1916 : XXXIII. t.-c. alkalmazására csak a legkivótelesebb esetben fog sor kerülni. Csak akkor, amidőn az adótárgyul 14