Adó- és illetékügyi szemle, 1918 (7. évfolyam 1-10. szám)

1918 / 1. szám - Sorsjegynyeremények megadóztatása nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál

Vágó: Sorsjegynyeremények megadóztatása stb. zárónak kívánja feltüntetni. Hogy ezen beállítás mennyire téves, hogy a törvény 17. §-ának felsorolása mennyire nem kizárólagos, ennek igazolására talán elégséges ráutalnunk arra, hogy a törvény 17. §-a nem említi mint levonási tételt a tisztviselők fizetését, lakbérét stb. holott ezek levonhatása vitán felül álló. Igaz, azt lehetne felhozni erre nézve ellenérvül, hogy a tisztviselők fizetése és ehhez hasonló üzemköltségek természetüknél fogva a nyereség-veszteség számlán már feltétlenül kiadásba vannak helyezve s így feleslegesnek mutatkozott azokat a levonható tételek közt felemlíteni, ezek adómentességét amúgy is biztosítja azon körülmény, hogy a levonásokat korlátozó 18. §. nem említi azokat. Ámde ezen ellenvetést megcáfolja a törvény 17. §-ának 12. pontja. Ez a levonható tételek között felsorolja a kereskedelmi- és iparkamarai illetéket, az illetékegyenértéket, kárbiztosítási díjakat, közvetett adókat, a tisztviselők helyett kötelességszerűen fizetett adókat stb., csupa olyan kiadásokat, melyek sohasem a közgyűlés által a tiszta nyereségből fedeztetnek, hanem feltetlenül csak úgy szerepelnek már a nyereség-veszteség-számla kiadásai között, mint az előbb említett tiszti fizetés. Megállapíthatjuk tehát, hogy az 1009. évi VIII. t.-c. 17. §-ának felsorolása éppen nem kizárólagos és ezért a törvény rendelkezésén túlmenő korlátozásnak kell tekintenünk a végrehajtási utasítás 18. §-ában foglalt azon rendelkezést, mely szerint a törvény 17. §-ában felsoroltakon kívül más levonásnak helye nem volna. Ezek után térjünk vissza a sorsjegynyereményekre. A m. kir. közigazgatási bíróság XXXI. sz. döntvényében kimondotta, hogy a sorsjegy elárusításával foglalkozó személy vagy nyilvános számadásra kötelezett vállalat és egvlet kereseti adójának kivetésénél az el nem árusított sorsjegyre esett nyeremény az adóalaphoz hozzá nem számítható. A döntvény indoka szerint úgy a természetes személyeknél, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a kereseti adó alapját azon jövedelem, illetve üzleti nyeremény (üzleteredmény) képezi, mely az üzleti tevékenységből ered. Az üzleteredmóny kialakulásánál nem képezhet tényezőt a sorsjegynyeremény, mely pusztán véletlen esély eredménye, de sohasem üzleti tevékenység gyümölcse és ezért nem is lehet alapja a kereseti adónak. E döntvény tisztázta a sorsjegynyeremények kérdését, míg azt most a szóbanforgó végrehajtási utasítás újból szőnyegre nem vetette. Azt kell tehát kutatnunk, tartalmaz-e akár az 1909. évi VIII. t.-c. akár pedig az 1916. évi XXXIV. t.-c. olyan intézkedést, melyből a törvényhozásnak a XXXI. sz. döntvény rendelkezésével ellenkező szándékára lehetne csak távolról is következtetni, mely ilykép alapjául szolgálhatna a végrehajtási utasítás itt tárgyalt korlátozásának. Az imént felhozott törvények egyáltalán nem említik meg a sorsjegynyereményeket, tételes rendelkezést tehát a kérdésre vonatkozólag nem tartalmaznak. Ellenben úgv az 1909. évi VIII., mint az 1916. évi XXXIV. t.-c. indokolásából, nem különben a pénzügyi bizottság vonatkozó jelentéseiből világosan kitűnik, hogy a törvényhozás12