Adó- és illetékügyi szemle, 1918 (7. évfolyam 1-10. szám)

1918 / 1. szám - Sorsjegynyeremények megadóztatása nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál

Vágó: Sorsjegynyeremények megadóztatása slb. vállalatok titkos tartaléka egyszer mint adóalap okvetlen napfényre jön. akár mint osztalék, vagy mint felszámolási vagyon, akár mint veszteséget pótló tartalékalap és legfeljebb kamatveszteséget jelent a kincstárnak, addig a természetes személyek által alkotott titkos tartalék, ha azt az adózó háztartási vagy egyéb költségre kiadta, az adózás szempontjából egyszer és mindenkorra elveszett. De a gyakorlati élet ismerője előtt egy pillanatra sem merülhet fel kétely e kérdés tekintetében. Mert nagyon jól tudjuk, ha ez a tartalékolás megengedhető volna, úgy szerte az országban a gazdasági biztonság stb. jelszava alatt a titkos tartalékolásnak olyan gyakori esete következnék be, hogy az állami bevételeknél a jövedelmi adót alig lehetne számításba venni. A cégeknek módjukban volna titkos tartalékolással a jövedelmi adóalapot tetszésük szerint redukálni és ha az így redukált nyereség háztartási kiadásaikat nem fedezné, úgy a tőkeszámla terhére eszközölhetnék szükégleteik fedezésére készpénzkivétüket, mert végeredményben a vagyon szempontjából teljesen egyre megy, ha a nyereséggel gyarapodott tőke a tőkeszámlán, vagy pedig a titkos tartalékszámlán fog-e felgyiilemleni. A 145.000 sz. p. m. rendelet 5. §-ának cikkem elején idézett Vili. szakasza a rendelet kibocsátójának intenciója szerint nem más, mint preventív intézkedés arra az esetre, hogy ha ilyen titkos tartalékolás mégis létesülne, akkor az feltétlenül bevallandó. Sorsjegynyeremények megadóztatása nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál. Irta : Vágó Mihály, ny. szkf'ov. számtanácsos. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adó végrehajtásáról szóló 1916. évi 142.000. számú pénzügyminiszteri utasítás 18. §-ának 8. pontja értelmében a szóbanforgó vállalatok adóköteles jövedelmének megállapításánál a sorsjegynyerernények a mérlegszerű nyereségből le nem vonhatók « mivel azok az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §-a vagy az azt módosító 1916. évi XXXIV. t.-c. szerint levonható tételek között felemlítve nincsenek». Közelebbi vizsgalatnál a végrehajtási utasításnak ez a rendelkezése jogszerűnek nem mutatkozik. Elsősorban rá kell mutatnunk arra. hogy a íentemlített 18. §. eiső bekezdésében foglalt általános intézkedést a vonatkozó törvénynek sem szava, sem szelleme nem fedi. Ugyanis a törvény 17. §-a a mérlegszerű nyereségből az adó szempontjából levonható tételeket sorolja fel, a 18. §-a pedig azzal kezdődik, hogy «Az adóköteles jövedelemből annak megállapításánál nem vonhatók le különösen» stb. Ezzel szemben a 142.000 sz. utasítás 18. §-ának első bekezdése szerint «Az adóköteles jövedelemből, annak megállapításánál a 17. §-ban felsoroltakon kívül egyéb levonásnak helye nincs.y> Az eltérés nyilvánvaló. A végrehajtási utasítás a törvény 17. §-ában foglalt felsorolást taxativnak, minden egyéb levonást kíii