Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

llletéküyy. — Joggyakorlat. le nem rovatott és azon a bély. és ÜL szab. 55—56. §§-ai értelmében meghatározott s az illetékes kir. adóhivatal által a szerződök bemu­tatási kötelezettsége mellett ráve­zetendő az a záradék, mely igazolná, hogy az eredeti szerződés I. példá­nyán a törvényszerű fokozatos és a panaszolt esetben a II. fokozattal szá­mítandó 45 K illeték bélyegjegyek­kel lerovatott volna, hiányzik. Ily esetben pedig a bély. s ül. szabályok 56. §-a értelmében tulajdonképen a járó illeték háromszoros összegben irandó elő s így 135 K előírása lett volna indokolt. Az előirt és a kir. pénzügyigaz­gatóság által is fentartott ezen ille­ték és birsággal szemben kellő idő­ben érvényesített panasz során meg­állapítja, ez a bíróság, miszerint a bély. s ill. szab. 56. § ában foglalt rendelkezés azon feltevésen alap­szik, hogy az említett minőségű szerződésekről kiállított okiratoknak egyik eredeti példánya sem lett kel'ő időben a szabályszerű bélyeg­gel ellátva. A most jelzett törvény­szakasz alapján való háromszoros illetékkel eszközlendő illetékkisza­bás érvénye tehát csak addig állhat meg, míg annak a mondott felte­vésnek ellenkezője be nem iga­zoltatik. Minthogy pedig a panaszosok a kérdéses szerződésnek a panasz­irathoz becsatolt eredeti első példá­nyával igazolták azt, hogy az a ki­állítás alkalmával a kellő 45 koro­nás bélyeggel elláttatott: ennélfogva az előirt felfokozott illeték követe­lésének jogosultsága megszűnt. Te­kintettel azonban arra, hogy a kér­déses másodpéldányon az ill. díjj. 50. tétele szerint járó 1 K ívbélyeg nem rovatott le : ennélfogva a pa­naszosok terhére az előirt illeték­ből a bély. s ill. szab. 103. §-a sze­rint követelendő 3 K felemelt mérvű bélyegilletéket fentartani s így a panasznak részben helyet adva, je­len ítélet rendelkező része értelmé­ben határozni kellett. 2. Az életbiztosítás folytán a kedvezményezettnek kifizetett biz­tosítási összeg az elhalt hagyaté­kának nem minősíthető, sígy azután örökösödési illeték nem követel­hető. (A m. kir. közigazgatási bíróság 16784/1916. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad, a panaszost az illeték fizetése alól felmenti és annak törlését elren­deli. Indokok: A panaszolt illetéket vitátlanul attól az 1000 korona ösz­szegtől irták elő, melyet néhai dr. V. Albert végrendeletileg miseala­pítványul hagyott a sz.-i római ka­tolikus plébániára s a mely összeg a nevezett örökhagyó hagyatékának illetékéről szóló gy.-i m. kir. adóhi­vatali 1913. évi Ask. 900 tételű ki­szabási iratokból merített meggyő­ződés szerint, a hagyatéki leltárba mint az «Adria» életbiztosító társa­ságnál V. Albert nevére szóló, az ő halála esetére az örökösök javára biztosított 2000 koronányi követelés vétetett fel és ebből fizettetett is ki. Az életbiztosítás folytán kifize­tett összeg azonban nem minősít­hető oly vagyonnak, mely az örök­hagyó hagyatékához tartoznék s így nem tekinthető a bélyeg és illeték­szabályok 78. §-a szerint az örökö­södési illeték tárgyául, mert ez még az örökhagyó életében az életbizto­sítási jogügylet, mint szerencsekötés létesítésénél fogva lett annak tulaj­donává, kit a biztosítási kötvény-

Next

/
Thumbnails
Contents