Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Illetékügy. — Joggyakorlat. ben kedvezményezettül megnevezte­tett, s illetőleg kedvezményezett meg­nevezésének hiányában annak vagy azoknak tulajdonává, kik az örök­hagyónak örökösei. Az életbiztosítási ügylet pedig, mint szerencsekötés már képezte illetékezés tárgyát. Ebből az okból az idézett Ask. 900/913. tételű kisza­bási irat tanúsága szerint ez a 2000 korona biztosítási összeg, mely végrendelet szerint egyenlő fele­fele részekben a sz.-i és a gy.-i római katholikus plébániának ada­tott át, nem is vonatott az illetéki díjjegyzék 95. tét. B pontja szerint máskülönben járó 10°/0-os örökösö­dési illeték alá. Ily körülmények között annak az alapító levélnek alapján, melyet nem az örökhagyó és nem is az örökösei állítottak ki, hanem a sz.-i római katholikus egyházközség képvisele­tében a panaszos, mely alapítóleve­let tisztán a kérdéses és miseala­pítványi végrendeleti hagyomány­képen átvett összegnek nyilvántar­tása, s az egyházhatósági ellenőr­zés és belső kezelés végett tehát hivatalos célra kellett kiállítani, sem örökségi illeték, sem az illetéki díj­jegyzék 4. tét. szerint az alapítvány felől kiállított okiratra előirt bélyeg és vagyonátruházási illeték törvény­szerűen nem követelhető, mert hi­szen ez esetben nincs illetékköteles okirat, amilyennek csak az alapít­ványt tevők által kiállított alapít­ványi oklevél tekinthető. 3. A végrehajtási eljárás során bekebelezett követelésnek az előző­leg bekebelezett biztosítéki összeg­gel való azonossága csak abban az esetben állapítható meg, ha a vég­rehajtó az azonosságot a végrehaj­tásikérvényben a tkv. rendt. 109. §-a értelmében feltünteti. (A magy. kir. közigazgatási bíróság 28028,1915. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszos a terhére ki­szabott illeték törlését azzal az in­dokolással kéri, hogy az 537:3/193 5. tkv. számú végzéssel bekebelezett zálogjog alapjául szolgáló 1200 ko­rona követelés része annak az ösz­szegnek, amelyuek biztosítására a zálogjog 8127/1914. tkv. szám alatt bekebeleztetett. A követelések azo­nosságának bizonyítására pedig semmiféle okiratot nem ajánl fel, h^nem csak arra hivatkozik, hogy ha a telekkönyvi hatósághoz inté­zett beadványában jelenti ki min­den egyéb bizonyíték nélkül az azo­nosságot és ez elegendő, nem lehet figyelmen kívül hagyni egyszerű be­jelentését akkor sem,ha ezt a pénz­ügyi hatósághoz intézett beadvá­nyában teszi. A bíróság ezt a védekezést ala­posnak el nem fogadta. Az első bekebelezés ugyanis hi­telbiztosítéki okirat alapján történt. Ezzel a bejegyzéssel a panaszos még bizonyos meghatározott köve­telésre nem szerzett zálogjogot. Az a körülmény tehát, hogy egy ké­sőbb keletkezett követelés ennek a hitelnek keretén belül keleíkezett-e, csak oly módon bizonyítható, ha ez a körülmény magából a telekkönyvi végzésből, vagy legalább is a te'ek­könyvi iratokból kiderül. Ebből a célból rendeli el a telekkönyvi rend­tartás 109. §-a, hogy az a hitelező, aki már nyilvánkönyvileg biztosított követelésének további bekebelezését kéri, az arra a követelésre nézve már megszerzett jelzálogát köteles

Next

/
Thumbnails
Contents