Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Klag: Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok. rendelkezések azonosak az J887. évi XLV. t.-c. 3. §-ának 1. és 2. pontja alatt felvett rendelkezésekkel, melyek szerint adásvételeknél : ideértve a birói árveréseket is, a vételár a vevő által elvállalt összes mellékes szolgáltatások értékével együtt képezi az ingatlan értékét; a szerzés egyéb nemeinél: a) jogügyletekről a szerződésben kitüntetett vagy az abban foglalt megállapodásokból kiderített értéket; b) hagyatékoknál a hagyatéki leltárba felvett s ily értékek hiányában az illetékkötelezett felek által bevallott becsértéket kell rendszerint értékalapul venni. Ugyanennek a szakasznak további rendelkezései azonban megadják a kincstárnak azt a jogot, hogy olyan esetekben, midőn az 1. és 3. pontban említett értékek a tényleges viszonyoknak nem felelnek meg, az ingatlanok értékének hatósági szakértői becslés utján való megállapítását követelhesse. A törvény e rendelkezéseire való tekintettel figyelmeztetem az illetékek elsőfokú megállapítását teljesítő közegeket, hogy az ingatlanok tárgyát képező jogügyletet vagy hagyatékok után járó illetékek kiszabása előtt tegyék mindenkor gondos vizsgálat után mérlegelés tárgyává, vájjon a bevallott vagy egyébként rendelkezésre álló értékek, tehát a törvényszerű legkisebb értékek is, a helyi forgalom értékének megfelelnek-e s vájjon ezeknél nem szembetűnően csekélyebbek-e ? Ha pedig azt észlelnék, hogy ezek az értékek a helyi forgalom értékénél szembetűnően csekélyebbek, tegyenek erről a pénzügyigazgatóságnak a vonatkozó iratok felterjesztése és a rendelkezésre álló értékkel szemben felmerülő kifogások ismertetése mellett azonnal jelentést. Amennyiben a kir. pénzügyigazgatóság a felterjesztett jelentésben foglalt indokokat jogosultaknak látja, a törvény 10. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelőleg, első sorban a vitás érték megállapítása céljából az illetékköteles féllel megegyezés létesítését kell megkísérelni, mely célból az illetékköteles felet végzéssel egyezkedésre, illetve az ingatlan valódi értékének bevallására felhívja. Amennyiben ezen végzés folytán az illetékkötelezett fél az ingatlan valóságos értékét bevallja s a kir. pénzügyigazgatóság azt egyezségként elfogadja, a kir. pénzügyigazgatóság az iratokat az illeték megszabása céljából a kir. adóhivatalhoz (állampénztárhoz) visszaküldi. Ha ügyfél elfogadható egyezkedési ajánlatot az ingatlan értékére vonatkozólag a kitűzött határidőben elő nem terjeszt, vagy vele megegyezés nem volt létesíthető, a kir. pénzügyigazgatóság az ingatlan értékének megállapítására, a hatósági szakértői becslést elrendeli s erről a felet végbizonyítvány mellett kézbesítendő határozattal értesíti. Budapesten e tekintetben a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal jár el. A hatósági szakértői becslést csak akkor kell elrendelni, ha alapos kilátás van arra, hogy az ennek alapján megállapítható illetéktöbblet a becslési költségeket meghaladja; egyáltalában mellózni kell a becslés elrendelését olyan ingatlanok tekintetében, amelyeknek tényleges értéke a helyi forgalomban előreláthatólag nem haladja meg a 10.000 K-t. Szem előtt tartandó az, hogy a szakértői becslésnek első sorban oly ingatlanokat illetőleg van helye, amely ingatlanoknál a törvényszerű legkisebb érték a helyi forgalom értékével rendszerint semmi arányban nincs, miut példánl az üres telkeknél. A becslési eljárást a törvény 10. §-ának második bekezdésében nyert felhatalmazás alapján kiadott külön körrendeletemmel szabályozom.* A becslés költségeit a kincstár viseli abban az esetben, ha a becslés * Ezt a rendeletet II. alatt közöljük. 30