Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Klug: Az ingatlanok értékelétére vonatkozó új szabályok. Elismerésre tarthat számot a minisztérium azért, hogy az utasítás­ban gondoskodni kívánt arrói. hogy az adózók szükségtelen zaklatá­soknak ne legyenek kitéve. Kívánatos, hogy a kivető közegek és a pénzügyigazgatóságok is helyesen fogják fel a törvény célzatát és ne okozzanak a feleknek is, a kincstárnak is fölösleges munkát és költséget. Ennek az elkerülésére igen célszerűnek látszik az az intéz­kedés, hogy az egyes községekben és városokban átruházás alá kerülő ingatlanok értékéről rendszeres nyilvántartás vezetését rendeli el az utasítás. Nélkülözzük azonban az utasításban a törvény 7. §-ának köze­lebbi magyarázatát. Eddig is sok vita volt afelett, mit kell érteni együttes átruházás alatt. Vájjon együttes-e az átruházás akkor, ha a hagyatékhoz tartozó egyes ingatlanokat az egyes örökösök elkülö­nítve kapják, továbbá együttes átruházás-e a csereszerződés stb. Ezekre a kérdésekre azonban az utasítás a legcsekélyebb útbaigazí­tást sem ad. Hasonlóan igen izük szavú az utasítás az ingatlanok becslésé­nél követendő eljárás körülírásánál, ezt azonban nem lehet kifogá­solni, mert itt a becslöknek lehetőén szabad kezet kell hagyni, hogy minden figyelembe vehető körülményt szabadon, legjobb lelkiismere­tük szerint mérlegelhessenek s nem szabad olyan korlátokat felállí­tani, amelyek esetleg a kívánt célt, az ingatlanok valódi értékének megállapítását bármely irányban meghiúsíthassák. Az utasítás, amelyet ugyanazon szám alatt (149.900 1916.) de két részben adott ki a minisztérium, a következőképen szól: I. A bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely rendelkezésének módosításiról szóló 1916. évi XXVII. t.-c. II. fejezete életbeléptetésének határidejéül a törvénycikk 14. §-ában nyert felhatal­mazás alapján 1917. évi január hó 1-sö napjai állapítom meg és annak végrehajtása iránt a következőket rendelem : Az 1916 évi XXVII. t.-c. II. fejezete az ingatlanok után járó ille­tékek kiszabásánál alapul veendó értékek megállapítására vonatkozó eddigi szabályokat módosítja s az értékmegállapítás új módjaként a hatósági szakértői becslés igénybe vételéi is megengedi: a törvény 1*2. § a pedig elrendeli, hogy a törvényben foglalt határozatok mindazoknak az illeté­keknek megállapításánál alkalmazandók, melyek e törvény hatálya alatt kerülnek első fokú kiszabás alá. Ehhez képest a törvény II. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, mindazokra a jogügyletekre és hagyatékokra, melyek — habár a törvény életbelépte előtt jelentettek be — bármily oknál fogva, csak a törvény hatálya alatt, azaz 1917. évi január 1-én vagy azután kerülnek első fokú kiszabás alá. Ellenben oly illetékekre nézve, melyeket 1917. évi január hó 1-je előtt tényleg mar kiszabtak, habár a fizetési meghagyást még nem is áhítottak kC vagy ha bármely okból új fizetési meghagyás kiállításának van helye, az eddigi szabályok változatlanul érvényben maradnak. I. A törvény 3. §a szerint: az 1887. évi XLV. t.-c. 3., -4. és 5. §-ai, továbbá az 1911. évi X. t.-c. 2. §-a hatályon kívül helyeztetnek. — azok heh ebe az új törvény 4., 5. és 8. §-aiban foglalt rendelkezések lépnek érvénybe. /7 A törvény é. §-a az ingatlanok után járó illetékek alapjául veendó értékelését szabályozza; a törvényszakasz 1. és 2. pontja alatt foglalt 29

Next

/
Thumbnails
Contents