Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A jövedelem és a vagyonadó végrehajtása tárgyában kiadott utasítás

Egyenesadók. — Joggyakorlat. aéó fizetésére kötelezve, ha jövedelmük belföldi ingatlanokra bekebelezett követelésekből vagy az 1909 : VII. t.-c. 1. §. 6. pontjában •miitett vagyonból és vagyonjogokból származik. Minthogy nem vitás az, hogy a panaszló az 1909: X. t.-c. 4. pontja alá tartozó külföldi és a szóban levő jövedelem be nem keblezett pénzkövetelés kamatozásából származott, az pedig, hogy a pénzkövetelés üzleti összeköttetésből keletkezett, a kamatjövedelem»ek üzleti jövedelemmé való minősítését nem teszi jogossá, különben is a panaszló üzletét nem Magyarországban folytatja s ezért üzleti jövedelme sem vonható itt a fent idézett törvény 1. §. értelmében jövedelem adó alá, minthogy továbbá az adóztatás jogtalan voltának megállapítása folytán azon kérdés, hogy a panaszló tényleg és egészben vagy csak részben élvezte-e a szóban levő kamatjövedelmet, a panasz elbírálásánál közönyössé vált, ki kellett mondani, hogy a panaszló jövedelemadó fizetésére nem kötelezhető. 4. A ház új tulajdonosa a házbérvallomási ívnek késedelmes beadásával jogelődje által elkövetett mulasztásért kivetett adópótlékot a szerzést követő időre fizetni nem tartozik. (A m. kir. közigazg. bíróság 895611916. P. számú ítélete.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet adva, a panaszost a tőle követelt házadópótlék megfizetése alól felmenti. Megokolás: A nem vitás tényállás szerint a panaszos a Rákóczi-utcza 9. számú házat 1914. évi május 14-ón bírói árverésen megvette. A ház után kivetett házadó és házadópótlók a vétel napjáig kielégítést nyert. A vétel napjától esedékes házadó ellen a panaszos kifogást nem emel, csupán a házbérvallomási ív benyújtásának elmulasztása miatt kiszabott adópótlék megfizetése alól való felmentését kéri azzal a megokolással, hogy a mulasztást nem ő követte el, s így annak jogkövetkezményei sem terhelhetik őt. A bíróság ezt a panaszt alaposnak találta. Az adópótlék ugyanis a mulasztást megtorló jellegénél fogva csak attól követelhető, aki a mulasztást elkövette, illetve azért szavatol és attól is csak akkor, ha a mulasztás nem volt vétlen. Az 1909. évi VI. törvény 48. §-ának utolsó bekezdése is elrendeli, hogy a pótlék töröltessék, ha a mulasztás vétlen volt. Az pedig nem vitás, hogy a házbérvallomási ív benyújtása körül a panaszos, ki a bevallás időpontjában nem is volt a kérdéses ház tulajdonosa mulasztást nem követett el. Az 1909. évi XI. törvény 92. §-ának ötödik bekezdése pedig a vevőt, ha az ingatlant bírói árverésen vette meg, csak az árverés jogerőre emelkedésének napjától esedékes adók fizetésére kötelezi. Egyrészt tehát ebből a rendelkezésből, mely az árverési vevőt az árverést megelőző időből eredő minden dologi teher alól mentesíti, másrészt az előbb kifejtett amaz elvből, hogy a megtorlást csak a mulasztást elkövetett, s az azért szavatoló féllel szemben lehet alkalmazni, következik az, hogy a házadópótlékot az árverési vevőtől még az árverést követő időben esedékes rész erejéig sem lehet követelni.