Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A jövedelem és a vagyonadó végrehajtása tárgyában kiadott utasítás

A jövedelem és a vagyonadó végrehajtása tárgyában kiadott utasítás. seket pótló, helyes rendelkezésekkel szemben is kétséget támasszon. Nélkülözzük azonban az utasításban a tartásdíj értelmezését. Pedig ez annál szükségesebb lett volna, mivel ebben a kérdésben már eddig is több vita merült fel, s a jövőben az adókötelezettség határának leszállítása következtében még több fog felmerülni. Nem ad kifejezést az utasítás annak sem, hogy abban az esetben, ha a családfő rendelkezésére kerülő jövedelem a tartásdíjat meg nem haladja, a családtagnál külön adóztatható-e, ha az értékhatárt eléri ? Ezúttal talán ennek a rendelkezésnek sem fogjuk érezni a hiányát, mert egy személy eltartásának költségét aligha fogják 10.000 K-nál többre becsülni. Ellenben igen célszerű lett volna, ha a minisztérium az utasításban kinyilvánítja azt az álláspontját, vájjon abban az esetben, ha pl. a családtag tartozási költsége 2000 K, jövedelme pedig 4000 K, a családfő jövedelméhez 2000 K vagy 4000 K számítandó-e ? Helyes lett volna ez annál is inkább, mert U. 4. §. IV. pontjának utolsó bekezdése arra az esetre, ha a családtag külön adózik, kimondja, hogy ilyenkor a családfőnek a tartásért és neveltetésért rendelkezésre bocsátott összeg a családtag jövedelméhez számítandó. A szolgálati illetmények adóztatását a novella meglehetősen összebonyolította. Természetes, hogy ezzel a kérdéssel éppen ezért az utasításnak részletesen kellett foglalkozni. Erre vonatkozó rendelkezéseiben azonban szintén több vitatható pont található. A 6. §. 10. pontjában ugyanis az utasítás ismétli az 1909. évi X. t.-c. 12. §. 8. pontjának azt a rendelkezését, hogy a szolgálati illetményekből az adóssági kamatokat és egyéb magánjogi címen alapuló terheket nem szabad levonni. Ezzel szemben pár sorral lejebb már kimondja, hogy abban az esetben, ha a szolgálati illetmény magánszolgálatban állóknál 20.000 K-nál több ugyan, de az adózónak más jövedelme nincs, és a fentebb levonhatatlannak mondott terhek levonása után a jövedelem 20.000 K-án alúl száll, adókivetésnek helye nincs. A 7. §-ban ismét azt mondja ki az utasítás, hogy a szolgálati járandóságot terhelő adók egyáltalán nem vonhatók le, s ezt a 13. §. utolsó előtti harmadik bekezdésében azzal indokolja, hogy az egész illetmény adómentes lévén, annak terhe figyelembe nem vehető. Ezek között a rendelkezések között nyilvánvaló az ellentét, amely zavarokra és jogvitára adhat majd okot. Az adóalap kiszámítására vonatkozó 9. §-ban igen helyesen rendeli el az utasítás, hogy az egyes jövedelemforrásoknál mutatkozó veszteség a többi forrás nyereségéből levonandó. Ezzel megszüntette azokat a kétségeket, amelyek az 1916. évi XXVI. t.-c. 5. §-ának ama rendelkezése következtében merülhettek fel, hogy az alaptörvény 12. §-ának 1—6. pontjában felsorolt tételek (a 4. pontban vannak említve az üzemi veszteségek) csak az egyes források jövedelméből vonhatók le. Az előző évben fizetett adók levonhatásának kérdésével is behatóan foglalkozik az utasítás. Meg kell azonban itt említeni, hogy a törvény szerint az előírt vallomás beadása jogosít az adók levonására. A novella itt eltér az 1914. évi XLVI. t.-c.-től, amely kimerítő vallomást kívánt. Az utasítás most az előírt vallomást úgy értelmezi, hogy csak akkor ilyen a vallomás, ha az adózó jövedel13