Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Új adórendszerünk küszöbén

Benedek: Uj adórendszerünk küszöbén. kenységre alapított jövedelem el nem bir. Ezért az 1909. évi IX. t.-cikk 19. §-a ezt a kulcsot szellemi foglalkozásoknál 4%-ra, más esetekben pedig 5%-ra szállította le. Még tovább ment e tekintetben a mostani pénzügyminister, kinek kezdeményezésére az 1913. évi LM. t.-cikk 13. §-a az általános kereseti adót 1000 korona jövedelemig 1%-ban, 2000 korona jövedelemig 2%-ban, azonfelül 3%-ban állapította meg. És most azt látjuk, hogy ezek a helyes törvények életbe léptetve nincsenek, hanem életben van a régi III. osztályú kereseti adó, minden adójogi elvet megcsilfoló magas adótételével. Az általános jövedelmi pótadó fentartása némi igazolást nyer azáltal, hogy a jövedelemadó csak 10.000 koronán felüli jövedelemre van életbe léptetve, tehát csak részlegesen. Azt azonban, hogy a 10.000 koronát meghaladó jövedelem adóalanya általános jövedelmi pótadót is fizessen, mással mint a kincstár fiscalis érdekével indokolni nem lehet. A Wekerle-féle adóreformban, de magában az 1909. évi törvényekben is az általános kereseti adó és a jövedelem adó között szoros kapcsolat létesült. Ugyanazon adókivető bizottság lett volna hivatva arra, hogy valamely jövedelmet megállapítson s azután a a jövedelem után az általános kereseti adót, mint hozadéki adót s a jövedelemadót, mint alanyi adót kivesse. A mai jogállapot azonban egészen más. A III. oszt. kereseti adót és a jövedelemadót teljesen más bizottság veti ki s a kél kivetést egymással kapcsolatba hozni, az egyik kivetésnél rendelkezésre álló adatokat a másik kivetésnél felhasználni, a törvény tiltja. Nyilvánvaló, hogy ez a törvényes intézkedés a Ili. oszt. kereseti adó alá tartozó adóalanyok megnyugtatását célozza, akik joggal tartottak attól, hogy jövedelemadó alá eső jövedelmüknek lelkiismeretes bevallása és megállapítása esetében III. oszt. kereseti adójuk is abnormisan felemelkedik. Adójogi szempontból azonban az ilyfajta intézkedések alapos kifogás alá esnek s olyan helyzetet teremtenek, amilyet teremtettek is, hogy egy és ugyanazon jövedelmi forrás jövedelme a III. oszt. kereseti adó kivetésénél kisebb, a jövedelemadó kivetésénél nagyobb összegben állapíttatik meg. Holott kétségtelen, hogy az egyik vagy a másik megállapítás fallatio. Wekerle Sándor modern adótörvényeit az 1911. év január 1-én, Teleszky pénzügyminister ugyanezeket a törvényeket, de már az 1912. évi LM. t.-cikkben foglalt módosításokkal, az 1913. évi január 1-én óhajtotta életbe léptetni. Mindkét alkalommal az adózók köréből felhangzó felzúdulás volt oka, hogy a törvények életbeléptetése elmaradt. Pedig mennyivel okszerűbb lett volna, olyan időben 4