Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Új adórendszerünk küszöbén

Benedek: Uj adórendszerünk küszöbén. csinálni meg az adóreformot, mikor a kincstár rideg íiscalis érdeke előtérben nem állt. A pénzügyministerek akkor nem céloztak jövedelmi többletet. Wekerle Sándor 1893. évi emlékiratában, midőn reformtervei még szűkebb korlátok között mozogtak, 8 millióban számította ki az adóreform deficitjét. Az 1908. évi április hó 29-én beterjesztett törvényjavaslatokhoz csatolt indokolásban pedig kerek számban 20 millióra teszi azt a hiányt, amelyet az új egyenes adótörvények okoztak volna. Teleszky 1912. évi módosításai szintén nem tartalmaztak még burkolt alakban sem adófelemelést, csupán az időközben szerzett tapasztalatok honorálását. Ha ezek a törvények akkor életbeléptek volna, akkor nem volnának most oly különböző időkben született adótörvényeink (1875—1809 —1916.) s nem állanánk az előtt a nehéz feladat előtt, hogy a háború után újból foglalkozzunk az egyene3 adók reformjával, tehát olyan időben, amidőn nem adójogi irányzat és adójogi elv dominál, hanem a pénzügyi szempont. Adótörvényeink közül a jövedelmi adó 2 év előtt lett 20.000 koronás jövedelmekre életbeléptetve s a közéletben mint hadiadó szerepel. Pénzügyi eredménye bőven megfelel a várakozásnak, s ezzel kapcsolatos az, hogy sok munkával terhelte meg a pénzügyi közigazgatást. A bár. közigazgatási bíróság is sinyli. Az első (1915) évben a bírósági panaszok száma 5956-ot tett. Most, midőn az adóköteles jövedelmi határ 10.000 koronára szállott le, a munka árja dagadni fog. A vagyonadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója, a hadi nyereségadó pedig egészen új törvényalkotások. Nyilvánvaló tehát, hogy egyenes adóink kivetése és kezelése új és súlyos feladatok elé állítják az illetékes hatóságokat A nehézségeket egyfelől maguk az adótörvények, másfelől az adóalanyok okozzák. A sok törvény sok munkával jár s az új törvény felszínre hozza a kezdet nehézségeit. A mi új törvényeink pedig, eltekintve a vagyonadótól, magukban^is igen szövevényesek. A törvényhozás termeiből rosszabb kondícióban kerültek ki, mint a pénzügyminiszter első fogalmazása. A különböző érdekkörök befolyása kelleténél jobban érvényesült s ez a befolyás megtömte a törvényeket adómentességekkel és kivételekkel, melyek legtöbbször sértik az adójogi elveket is. Erre a befolyásra vezethetők vissza a bonyodalmas rendelkezések s a törvények szövevényes struktúrája. Ebben a szerkezetben van rá eset, hogy magát az adókulcsot is kombinált számtani művelettel kell kihámozni (az erdőknél), több esetben pedig az adókulcs könnyen vitássá válható jogi feltételekhez van kötve. Ehhez járul, hogy midőn már az adók jogerősek, az adóalanyoknak az adó 5