Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Új adórendszerünk küszöbén

Benedek: Uj adórendszerünk küszöbén. nemek alól mentesek. Előre látható azonban, hogy ez az öröm nem lehet örök s a háború befejezése után a magyar államkincstár sem lesz abban a helyzetben, hogy ezt az adómentességet fentarthassa. Annál kevésbbé, mert az adóköteles értékhatárnak a leszállítását egyfelől a kincstár fiscalis érdeke fogja megkivánni, másfelől adójogi elvek fogják igazolni. Külföldi példák szerint is, a jövedelemadó alul a mennyiség szempontjából csak a létminimum mentesít s a vagyonadó kötelezettség sokkal kisebb értéknél, például Poroszországban a 6.000 márkás vagyonnál veszi vezdetét. A háborús adórendszerben található 14 adónem közül 12 a hozadéki adókhoz tartozik, 2 pedig alanyi adó: a jövedelemadó és a vagyonadó. Az 1909. évi adóreform csak az egyik alanyi adót, a jövedelemadót iktatta törvénybe. A pénzügyi tudományban azonban már rég elfogadott igazság az, hogy a fundált jövedelem erősebb megadóztatása jogosult s ezért a jövedelemadót ki kell egészíteni a vagyonadóval, amint ez Poroszországban is történt. Modern adójogi elvet követett tehát törvényhozásunk, midőn a jövedelemadó kiegészítéseként behozta a másik alanyi adót, a vagyonadót. Ez háborús adórendszerünknek előnyeihez tartozik. A nagy reformminister, Wekerle Sándor az 1909. évben 6 anj^agi adótörvényt fogadtatott el a törvényhozással. Ezek közül a tőkekamat és járadékadóról s az általános kereseti adóról szóló törvények még ma sincsenek életbe léptetve; a földadóról, a házadóról, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról s a jövedelemadóról szóló törvények azonban már helyet foglalnak egyenes adóink között, azokkal a változtatásokkal, amelyeket az 1912. évi s az 1916. évi novellák tartalmaznak. Az 1909. évi adótörvények életbe léptetésével kapcsolatban volt az L, II., III. és IV. oszt. kereseti adók és az általános jövedelmi pótadó megszüntetése. Hogy az 1912. és 1916. évi törvényhozási módosítások használtak-e Wekerle Sándor adótörvényeinek, ebben ezúttal ítéletet mondani nem óhajtok. De hogy a régi kereseti adók és az általános jövedelmi pótadó fentartása egyértelmű a régi hozadéki adórendszerben rejlő aránytalanságok fentartásával, az bizonyos. Az III. oszt. kereseti adó kulcsa 10%, mely az általános jövedelmi pótadóval és más járulékos adóival együtt 20%-ot tesz, sőt a magas községi pótadó sok helyen 20 százalékon is felülemeli. Erről az adókulcsról Wekerle Sándor már 1893. évi emlékiratában akként nyilatkozik, hogy az gyakorlatban alig vihető keresztül, mert az alkalmazásnál maguk az adókivető közigazgatási közegek is visszariadnak az adótétel magasságától, melyet a személyes tevé3 i-