Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - A vadászati- és fegyveradó jövedéki kihágások a m. kir. közigazgatási bíróság gyakorlatában

lioruálh: A vadászati és fegy véradó jövedéki kihágások köréből. II. Vadászatiadó jövedéki kihágások. Itélőbírói működésem alatt ezen a téren bőséges alkalmam nyilott arra a tapasztalásra, hogy a vadászatiadó jövedéki kihágásoknak az 1883: XXIII. t.-c. 42 §-ában (a)—é) pontok) kimerítőleg felsorolt esetei közül a d) pontban körülírt eset az, amely a leggyakrabban kerül elbírálás alá. Azaz tehát az az eset, amelyben valaki anélkül, hogy érvényes vadászatijegye volna, avagy pedig, — ami természetesen ezzel egyértelmű, — másnak nevére szóló és illetőleg érvényességére nézve már lejárt vadászatijegynek a használata mellett vadászik. Az e jövedéki kihágásra vonatkozó adataimnak a tárgyalásánál, — amely jövedéki kihágásnak a tényálladékát lényegileg ugyanígy írta volt körül az 1875 : XXI. t.-c. 15. §-a és 16. §-ának b) pontja is, — mindenekelőtt ki kell emelnem azt, hogy a törvény a «vadászás»-nak az ismertető jegyeit nem határozta meg, ami annyival inkább nehézségekre vezet, mert a midennapi életbeu a vadászásnak általában használatos fogalma azt a fogalmat, amelyet ehhez a szóhoz a jogi életben, és különösen a szőnyegen levő adójövedéki kihágásnak az elbírálásánál fűzünk, nem fedi. Ez az utóbbi fogalom az előbb jelzett általános fogalomnál kétségtelenül jóval szűkebb. Vadászás fogálma. A vadászásnák itten alapul veendő fogalmát magából a törvényből kell leszármaztatnunk ós összeállítanunk, és pedig különösen a vadászatról szóló 1883 : XX. t.-c.-nek 16. §-ában foglalt, valamint az az előtt érvényben volt 1872 : VI. t.c -nek 18. §-ában is már kimondva volt s az 1876 : XLIV. t.-c.-ben sem érintett abból a rendelkezéséből, hogy t. i. a vadászat csak lőfegyverrel, avagy pedig bár e nélkül, de lóháton bárminemű vadászebek használatával gyakorolható. A vadászatról szóló törvénynek ezt az itt is alapvető jelentőségű intézkedését egészíti ki az 1883 : XXIII. t.-c. 3. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a — csupán a vadászatra használható — lőfegyverek után járó fegyveradón kívül, az aki a vadászati joggal is élni kíván: vadászatiadót is fizetni tartozik; viszont pedig hogy az, aki ily fegyvert nem tart, de lóháton és bárminemű ebekkel vadászik: csak vadászati adót fizet. Az idézett törvényrendelkezéseknek egybevetéséből az következik, hogy az a vadászat, amelynek gyakorolhaíása szempontjából annak rendje és módja szerint érvényes vadászatijegyet kell szerezni, és illetőleg amely, épen az ily érvényes vadászatijegynek a birtoka nélkül, vadászatiadó jövedéki kihágásnak minősül: csupán kétféle lehet, t. i. egyfelől a vadászatra használható lőfegyverek igénybevételével való, és másfelől az ily lőfegyverek nélkül ugyan, de lóháton és bárminemű ebekkel (az 1883 : XX. t.-c. helyesebb meghatározása szerint: « vadászebekkel) való vadászás. Ezen az elven, — amelyet a m. kir. pénzügyminiszternek 3664/1888 sz határozata is alapul veendőnek talált (Ardai Ignác ós dr. Exner Kornél: Magyar jövedéki büntetőjog 281. §.), amikor kimondotta azt, hogy a vadnak tőrrel való elfogása ilyen elbírálás alá nem eshetik, valamint amelyre a m. kir. belügyminiszternek 31