Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - A vadászati- és fegyveradó jövedéki kihágások a m. kir. közigazgatási bíróság gyakorlatában

Horváth: A vadászati- és fegyveradójövedéki kihágások köréből. 2802/1890. sz. határozata is reámutatott, amikor megállapította azt, hogy a vadnak kézzel való elfogása vadászati kihágásnak szintem nem vehető, — mondotta ki, nézetem szerint helyesen, a m. kir. közigazgatási bíróság p. u. 19.554/1904. P. sz. alatt hozott ítéletében azt, hogy nyúlnak leütése és elfogása, ha ez a cselekmény lőfegyvernek, avagy lónak és vadászebeknek a használata nélkül történik: nem vadászatiadó jövedéki kihágás. S viszont p. u. 14.532— 1911. P. sz. alatt és illetőleg 17.555/1909. P. sz. alatt hozott ítéleteiben, — mely utóbbi ítélet 961. sorszám alatt az elvi jelentőségű határozatok gyűjteményében is helyet foglal, — azt, hogy a vadiiak tőrrel való elfogása ilyen jövedéki kihágásnak szintén nem minősíthető. Ellenben ugyanezen az alapon döntött a m. kir. közigazgatási bíróság p. u. 15.257/1908. P. és 16.709/1910. P. sz. alatt hozott ítéleteiben olyképen, hogy a lóháton és ebbel való vadászás,^ valamint a lóháton és agárral eszközölt nyúlfogás, ha ezt vadászatijegynek a birtoka nélkül követik el: vadászatiadó jövedéki kihágás. Lőfegyvereknek ^vadászatra használhatóságai A vadászatra használt lőfegyvernek épen ez a ^vadászatra használhatód volta egy olyan további kellék, amely, tapasztalásom szerint, a felmerült jövedéki kihágások elbírálásánál az erre hivatottakat a legtöbbször behatóan foglalkoztatja, és pedig annyival inkább, mert ennek a kérdésnek a fontosságát csupán emeli az a körülmény, hogy ez a kérdés a fegyveradó jövedéki kihágásnak a szempontjából is döntő jelentőségű, aminthogy a legtöbb esetben ez a két jövedéki kihágás a valóságban csakugyan összekapcsoltán is jelentkezik. Ez teszi nemcsak természetessé, hanem szükségszerűvé is azt — az ily jövedéki kihágásokra vonatkozó iratokból mintegy szembeszökő — körülményt, hogy úgy a csendőrőrsi feljelentésekben, mint a pénzügyőri tényleírásokban, valamint a lefoglalt fegyverekről kiállított hivatalos elismervónyekben is olyan súlyt fektetnek annak a megállapítására, hogy a szóbanforgó lőfegyverek vadászatra alkalmasak-e, avagy nem ? — s nemkülönben ugyancsak ez teszi sokszor szükségessé a cselekvény elkövetésénél használt lőfegyvernek szakértői megvizsgálását és illetőleg — ennek alapján — a vadászatra használhatóságnak ily úton való megállapítását is, amelynek az esete szintén oly napirenden levőnek mondható. El kell ismernünk, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése, — különös tekintettel a lőfegyver-készítésnek műszakilag egyre tökéletesbedő voltára, a lőfegyverek rendszereinek oly annyira különböző voltára, a lőfegyvereknek felette könnyen kezelhető és különösen sokszor csupán pár kézmozdulat alkalmazása mellett szétszedhető, valamint így ez utóbbi körülmény folytán időleges oly könnyen használhatlan állapotba hozható voltára, s nemkülönben viszont azoknak könnyen rozsdásodható és egyébként megromolható voltára is, — a gy°korlatban nem kis nehézségeket okoz; amit még fokoz az a körülmény is, hogy sokszor a vadászatra alkalmasság, avagy alkalmatlanság csupán viszonylagos kérdés is lehet, amennyiben ugyanaz a lőfegyver némely vadnak a vadászására alkalmatlannak, másiknak a vadászására pedig alkalmasnak mutatkozik. A gyakorlat ebben a tekintetben oda fejlődött, hogy általában vadászatra alkalmasnak vesz minden olyan lőfegyvert — tekintet 32