Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)
1916 / 1. szám - A vadászati- és fegyveradó jövedéki kihágások a m. kir. közigazgatási bíróság gyakorlatában
Horváth: A vadászali- és fegyveradójövedéki kihágások köréből. visszavonásának az elrendelését mondották ki. És ennek a törvényhelynek az idézésénél helyénvalónak látom annak rövid kiemelését, -— ami, felfogásom szerint, szintén csupán arra a körülményre mutat reá, hogy a vadászatijegy kiadásának, illetőleg visszavonásának és általában a vadászatiadó fentartásának a kérdésénél döntőnek csakugyan nem pusztán a kir. kincstárnak az érdekét kell venni, — hogy a törvény itten a m. kir. közigazgatási bíróság előtt igénybeveendő jogorvoslatot csupán az olyan határozatok ellen kivánta megadni, a melyek a vadászatijegy elnyerése iránt szükséges bejelentés láttamozásának a megtagadását, és illetőleg a már kiszolgáltatott vadászatijegy visszavonásának az elrendelését mondották ki. Azok ellen a határozatok ellen tehát, amelyek a bejelentés láttamozására vonatkozó igénynek helyet adtak, és illetőleg amelyek a vadászatijegynek & visszavonását el nem rendelték, — mint a miképen ennek kimondása a m. kir. közigazgatási bíróságnak 835/1907. P. sz. alatt hozott és az elvi jelentőségű határozatok gyűjteményében 776. sorszám alatt közzétett végzésében is olvasható, — ilyen jogorvoslatnak helye nincsen. Az idézett törvénycikk 82. §. I. 9. pontja pedig ugyancsak e bíróság elé utalta azoknak a közigazgatási bizottsági határozatoknak az elbírálását, amelyek a fegyver- és vadászatiadóról szóló 1883 : XXIII. t.-c. 42. §-a értelmében felmerülő jövedéki kihágások tárgyában döntenek. Ezekre az utóbb körülírt határozatokra nézve pedig még az érdemel külön felemlítést, hogy az 1896: XXVI. t.-c.-nek hivatkozott rendelkezései ezeket a határozatokat minden megszorítás nélkül, vagyis összességükben, utalták a m. kir. közigazgatási bíróság elbírálása alá, azaz tehát, — mint a miképen ezt a m. kir. közigazgatási bíróság számos ítéletében ki is mondotta, — hogy azt az előbb fennállott korlátozást, amely szerint az egybehangzó határozatok ellen további jogorvoslatnak helye nem volt, ezutánra fenn nem tartotta, illetőleg hallgatólagosan megszüntette. Az elmondottakból kitűnik tehát, hogy a vadászati- és fegyveradó jövedéki kihágások tárgyában hozott közigazgatási biz?ttsági határozatok felett, amennyiben azok az elsőfokú határozatoktól eltérőek voltak, fennállásának időtartama alatt a pénzügyi közigazgatási bíróság ítélt. A m. kir. közigazgatási bíróság fennállása óta pedig az e tárgyban hozott közigazgatási bizottsági határozatoknak, és ugyanígy a vadászatijegy visszavonása s illetőleg a vadászatijegy elnyerése iránt szükséges bejelentés láttamozásának a megtagadása tárgyában hozott ily határozatoknak az elbírálása, és pedig minden megszorítás nélkül, azaz tehát olyan esetekben is, a melyekben ezek a másodfokú határozatok az elsőfokú határozatokkal egybehangzóak, utolsó fokban ez a bíróság ítél. így nem lehet kétség az iránt, hogy egyfelől a pénzügyi közigazgatási bíróságnak és illetőleg — ezt köveíőleg - másfelől a m. kir. közigazgatási bíróságnak a joggyakorlata ezeknek a jövedéki kihágásoknak az ügyében nem egy felmerült vitás kérdést tisztázott. Ezeket óhajtanám a jelen alkalommal vizsgálódásom és megbeszélésem tárgyává tenni. 30