Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)
1916 / 1. szám - Bajok a csereszerződések után járó illetékek körül; Feltétlen egyetemlegesség avagy fizetési sorrend?
Dénes: Bajok a csereszerződések után járó illetékek körül. követni akarjuk, akkor a minimális érték alapul vételét csak a nagyobb értékű ingatlanra nézve engedhetjük meg. De nem képezheti vita tárgyát az sem, hogy a nagyobb értékű ingatlannak értékétől járó összilleték a két cserélő fél között az HL díjj. 24. tételében előírt arányban feltétlenül meg kell osztani, amiből azonban önként következik, hogy a cserélő feleket az így megosztott illetékösszegekre nézve kölcsönösen csak feltételes egyetemlegesség terhelheti, vagyis hogy az egyik ügyfél a másiknak illetékéért egyetemlegesen szavatol ugyan, de csak másodsorban, s csak akkor és csak annyiban, amikor és amennyiben ezt az illetéket amattól egyáltalán behajtani nem lehetett. Szóval az ül. díjj. 24. tételének ama rendelkezéséből, hogy az illeték a cserélő felek között megosztandó, önként következik, hogy a csereszerződések után előírt illetékekre nézve a cserélő felek nem tartoznak feltétlen egyetemlegességgel. A csere illetékekre nézve fizetési sorrendnek kell fenállania, mert különben az illetékmegosztásnak semmi értelme sem volna: az Hl. díjj. 24. tétele a maga egészében illuzoriussá válna. A feltétlen egyetemlegesség esetében ugyanis az adóhivatal köteles volna mindkét illetékről (részletezve ugyan, de összetesen is) egyidejűleg mindkét cserélő félnek fizetési meghagyást kiadni, a nyert esedékességek alapján szabadon tetszése szerint az egész illetéket — a megosztás dacára — a cserélő felek bármelyikétől, vagy mindkettőjüktől egyidejűleg, azonnal követelésbe venni, sőt szükség esetén a cseretárgyát képezett mindkét ingatlanra az egész illetéket telekkönyvileg biztosítani. Az 1883. évi XLIV. t.-e. 95. §-ának ötödik bekezdése az ingatlanokra vonatkozó kétoldalú jogügyletek után járó illetékekre nézve általában a fizetési sorrendet (feltételes egyetemlegességet) állapítja meg, szószerint azt mondván ki, hogy «az ingatlant terhelő illetékek a tényleges birtokos által fizetendők, ha azonban az illeték fizetését az illeték tárgyát képező ügylet határozmányai szerint oly szerződő fél vállalta magára, kit az illetéki szabályok szerint különben is fizetési kötelezettség terhel, az illeték első sorban mindig ezen féltől követelendő.* E törvényes rendelkezés uralma alatt (1913 január l-ig) a csereszerződések után járó illetékeknek az ill. díjj. 24. tétele alapján való megosztását és a fizetésre ily arányban való kötelezését mi sem gátolta. Az 1913. évi VI. t.-c. 5. §-a, illetőleg ezen törvény 2. §-a alapján 50000/1913. sz. a. kiadott hivatalos összeállítás 187. §-ának utolsó bekezdése azonban szemben az eddigi állapottal akkép rendelkezvén, hogy «az 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §-ának ötödik bekezdésében foglalt rendelkezések továbbra is érvényben maradnak mindazokra a jogügyletekre, melyek 1913. év január 1-napját meü,24