Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - Bajok a csereszerződések után járó illetékek körül; Feltétlen egyetemlegesség avagy fizetési sorrend?

Dénes: Bajok a csereszerződések ulán járó illetékek körül. vagyontárgyak egyenértékűek. A beszerzett adó és értékbizonyítványok szerint azonban a B.-nek jutott budapesti bérház minimális értéke — kerek számban véve — 800 ezer kor.4 volt, az A. által cserébe átvett birtoké viszont csak 10 ezer kor. Mondanom sem kell, hogy ebben az adott esetben — hogy úgy mondjam — egyenesen Justizmord lenne B.-ét 795 ezer kor. érték után számított illeték fizetésére kötelezni, A.-t viszont csak az 5000 kor. után megterhelni, holott az ügyleti felek a szerződésben foglalt azzal a kikötéssel, hogy mindegyikök a reája eső illetéket tartozik viselni, kétségtelenül arra kötelezték maguhat, hogy az ill. díjj. 24. tétel rendelkezéseinek megfelelöleg az 500 ezer kor. összértékre eső illetékből az egyik (A.) a 400 ezer kor. érték felétől, a másik (B.) a többlettől, vagyis 300 ezer kor. értéktől járó illetéket fogja fizetni. A közigazgatási bíróság e hasábokon is közölt (1915. évi 4. számban) 8916/914. sz. ítéletében a gyakorlati élet követelményeinek, de a 24. díjtétel intenciójának is teljesen megfelelően ki is mondotta, hogy «csereszerződéseknél az elcserélt ingatlanokat egymástól függetlenül kell értekelni, mert itt nem együttes, hanem kölcsönös átruházás történik», s ennélfogva az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-a nem nyerhet alkalmazást. Ez elvvel kapcsolatban azonban — nézetem szerint éppen a fent említett példával is igazoltan — kimondandó volna az is: 1., hogy a csereügyletek után járó illetékek megállapításánál a minimális érték alapul vételének csak a nagyobb értéki ingatlanra nézve lehet helyt adni. mert a kisebb értékű ingatlannak a felek által bevallott vagy a szerződésben kitett értékét a kincstárnak megváltoztatni nem áll érdekében, annál kevésbé, mivel ez csak a felek szerződéses akaratát sértené; 2. hogy ha a nagyobb értékű ingatlanra nézve a minimális értéket kell a kiszabás alapjául venni, ez esetben a szerződéses vagy bevallott értékek aránj^ában kell a kisebb ingatlan értékét is felemelni, mert ez felel meg a szerződő felek szerződéses akaratának. Vagyis a fentebb jelzett esetben A.-ra nem 5000, s nem a szerződés értékelése szerint 200 ezer, hanem 640 ezer kor. fele után kell illetékkel megróni, mert a szerződő felek az ill. díjj. 24. tételének megfelelőleg az egyikre 300, a másik 200 ezer kor.-nak megfelelő illetéket kívántak kivetetni, miért is tehát ha az 500 ezer kor. összérték helyett 800 ezer kor. minimális érték veendő, akkor az igazság érdekében a kisebb ingatlannál is 400 ezer kor. helyett 640 ezer kor. értéket kell okvetetlenül alapul vennünk. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az utóbbi 2 alatt általam vallott számítási módozattal szemben lehet érvelni, de az minden vitán felül áll, ha az ill. díjj. 24. tételének rendelkezéseit szigorúan 2:1