Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - Bajok a csereszerződések után járó illetékek körül; Feltétlen egyetemlegesség avagy fizetési sorrend?

Dénes: Bajok a csereszerződések után járó illetékek körül. alapján számítandó minimális értéke. Mihelyt azonban a minimális érték a nagyobb, akkor szembe kerülhetünk az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-ának rendelkezésével. Az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-a szerint ugyanis, ha ingatlanok «bármely természetű vagy terjedelmű kapcsolat folytán együttesen ruhástatnak át», akkor az együttesen átruházott ingatlanok után járó illetéknek az egyes ingatlanok minimális értékeinek összege veendő alapul, természetesen, csak ha ez nagyobb, mint a jogügyletről szóló okiratban kitett vagy az ügyleti felek által felhívásra utóbb bevallott értéknél. «Azonban az együttes átruházás tárgyát képező ingatlanok összértékének meghatározásánál nincsen helye annak, hogy ai egyes vagyonrészek, illetve vagyonnemek, majd a törvényszerű legkisebb érték, majd a meglévő vételár vagy becsérték álapján értékeltessenek, hanem az egyik vagy másik értékelési alap alkalmazása mellett kell határozni » A törvény e rendelkezései alapján igen sokan méltán, kölönösen a fentebb szószerint idézett «bármety természetű vagy terjedelmű kapcsolat folytán együttesen ruháztatnak át» törvényi kitételre való tekintettel, abban a véleményben lehetnek, hogy a csereügyleteknél is ez a «kapcsolat», «együttes átruházás» esete forog fenn s így a csereügyletek után járó illetékeknek is alapjául vagy az okiratban kitett, illetőleg utóbb bevallott, értékek, vagy valamennyi csere tárgyát képezett ingatlanra nézve a minimális értékek vehetők csak. vag}is hog}r ha az egyik cserélő félnek a csere folytán jutó nagyobb értékű ingatlanok után járó illeték alapjául a minimális értékek összege vétetett, akkor a másik cserélő fél terhére is a tulajdonába átmenő ingatlanoknak minimális értékétől (már t. i. a felétől) szabad csak az illetéket számításba venni. Ennek a felfogásnak gyakorlati érvényesítése azonban a cserélő felek egyikét vagy másikát nagyon is érzékenyen megkárosító illeték-megállapításra vezethet. A cserélő felek akarata ellenére az egyikre olyan terhet róna, amit a másik nem kíván, pedig a kincstárnak a felek akaratán túl legfőbb csak ahhoz lehet joga, hogy a nagyobb értékű ingatlannak vagy a minimális értékelés vagy az ügyleti felek: bevallása alapján vett teljes értékétől járó illetékhez jusson, de egyáltalában nem állhat jogában a felek akarata ellenére a két cserélő félre eső tehernek a 24. díjtétel által meghatározott arányát megváltoztatni. A közel múltban következő jogeset fordult meg kezemen: A. cserébe adja a szerződésben 500 ezer koronára értékelt budapesti bérházát B.-nek vidéken fekvő földbirtokáért és az ezen lévő, a szerződésben 100 ezer kor. értékűnek mondott (ingó) fundus instruktusért, kölcsönösen kijelentvén azt, hogy ilykép a cseretárgyát képező 22