Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 7. szám - A söradótörvény módosítása és ennek közgazdasági jelentősége

Lukács: A söradótörvény módosítása és ennek közgazdasági jelentősége. A söradó a termelt sörlé minden hektoliterje és a 100 fokú cukormérő minden foka után 1 K 10 f-ben állapíttatik meg. Mindazonáltal valamely sörfőzdében egy termelési évad, azaz egyik év szeptember 1-től kezdődőleg a közvetlenül következő év augusztus végéig terjedő idő alatt előállított első 10.000 hektoliterfok extrakt után a söradó 88 fillérrel, következő 20.000 hektoliterfok extrakt után 94 fillérrel, a következő 20.000 hektoliterfok extrakt után 100 fillérrel, és a következő 20.000 hektoliterfok extrakt után 105 fillérrel számíttatik. Ezek szerint tehát úgy az adóelengedés mérve, mint különösen a termelési határ is alacsonyabban van megszabva, mint hazánkban, úgy, hogy e tekintetben az osztrák söripar kedvezőtlenebb helyzetben van, ami normális viszonyok mellett gyáraink versenyképességének fokozására alkalmas. A söradó tételének Ausztriával egyforma kiméretben való megállapítása lehetővé tette a söradópótlék eltörlését, ami nem jelentéktelen adminisztrativ könnyítéseken kívül már abból a szempontból is számbavehető előny, hogy ezáltal az Ausztriából való csempészet megszűnik, ami ismét hazai, különösen határszéli, vállalataink javára esik. A vámvonalon át adóvisszatérítési igény mellett való kivitelnél az új rendelkezések értelmében az eddig követett eljárás is igazságosabb alapokra helyeztetett, amennyiben a visszatérítésnél a kivitt sör eredeti extrakttartalmának tört részei is (egyszázad fokig bezárólag) számításba vétetnek, holott eddig az adó csak a legközelebbi kisebb egész cukormérőfok után téríttetett vissza. Ha pl. valamely sör 11'9%-os eredeti extraktartalmat mutatott, az adóvisszatérítés csak 11% utáni kiméretben volt megállapítható, ami hektoliterenként kb. 1 K különbözetet jelentett a vállalat kárára. A sör megadóztatása terén egészen új momentum a romlott sör utáni adóvisszatérítésének engedélyezése. Eddig ugyanis az 1899. évi XX. t.-c. 18. §-a alapján csak az elmaradt vagy megromlott főzetek után járó söradó, míg a romlott sör után csak a söradópótlék volt visszatéríthető. A söradópótlék eltörlésével és a söradó felemelésével kapcsolatban ez a kérdés is az igazságos adóztatás elvének megfelelő rendezést nyert, ami épen a kis és középüzemek szempontjából bír különös fontossággal. Végül meg kell még emlékeznünk a hamatleszámítolási kedvezmény megszüntetéséről is, mint amely a mai szociális felfogással már amúgy is nehezen volt összeegyeztethető, mert tulajdonképen az részesült adókedvezményben, aki megfelelő készpénzzel rendelkezve, arra legkevésbé volt ráutalva. Az új módosítások mindegyikében tehát helyes szociálpolitikai és közgazdasági, valamint az igazságos adóztatásnak elve jut érvényre és mint ilyent, úgy az érdekelt vállalatok, mint a nagyközönség egyaránt megnyugvással fogadhatja. 348