Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - A 20.000 K-nál kisebb jövedelmek hadi adója

Lukács: Fémrekvirálás és pálinkafőzés. A hadügyi kormányzat a pálinkafőzőkészülékek kb. 909/,-át hadicélokra már igénybevette és e készülékek beszállítása most van folyamatban, azonban a községek- és magánosoknál meghagyott főzőkészülékek még mintegy 4000 q rézkészletet jelentenek, ami az egész monarchiának több mint 1Ji évi termeiésót teszi. Ez a körülmény tehát megokolja, hogy azzal a kérdéssel behatóbban foglalkozzunk, vájjon nem lehetne-e az így visszamaradt főzőkészülékeket más anyagból előállított készülékekkel pótolni? Amidőn azonban a szóban levő készülékeknél a réznek más fémmel történő helyettesítésének a kérdését felvetjük, már eleve is el kell attól tekintenünk, hogy a rezet egy másik, vele teljesen egyenértékű anyaggal, tudjuk pótolni, hanem meg kell elégednünk azzal, ha egyáltalában a jelzett célra alkalmas más anyagot sikerül találnunk. A rézzel, mint a lepároló készülékek nyers anyagával ugyanis — a már fentebb említett speciális fizikai és chemiai viselkedése miatt — egyetlen fém vagy ötvözet sem képes versenyezni. A lepároló készülékek anyagától t. i. megkívánjuk, hogy: 1. jó hővezető legyen, 2. a lepárolásra kerülő anyaggal, valamint annak gőzével szemben teljes ellenállást tanúsítson, 3. könnyen megmunkálható legyen. Az összes fémek közül — a jelenlegi viszonyok között — a réz helyettesítésére egyedül a vas jöhet számításba. A vas hővezetőképessége kb. ötször kisebb, mint a rézé, úgy hogy a vaslepárlók magasabb hőmérséklet mellett tartandók üzemben, minélfogva egyrészt a cefre odaégésének veszélye is nagyobb, miért is a lepárlás menete lassúbb lesz, másrészt pedig a tüzelőanyagfogyasztás emelkedik. Egy további hátrány, hogy a vasat a savanyú cefrék, valamint a desztilláció folyamata alatt fejlődő savanyú gőzök megtámadják, úgy, hogy a főzőüst gyorsabban megy tönkre, mint a rézüst és ezenfelül a keletkezett vasvegyületek a párlatba jutva, annak ízét és szinét befolyásolják. E körülmény meggátlására sokan azt ajánlják, hogy a vasedények védőréteggel vonassanak'^ be. Ez a védőréteg anyagára nézve lehet: 1. zománc, 2. zink, 3. ón. A zománcréteggel való bevonás igen nagy gondot igényel; ugyanis a zománc és a vas tágulási együtthatója nagyon különböző, miáltal a hevítés alkalmával a zománc megrepedezése elkerülhetetlen; az így támadt réseken keresztül pedig a cefre megint érintkezésbe jut a vassal, úgy hogy a védőréteg rendeltetésének nem felel 17 2