Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - A 20.000 K-nál kisebb jövedelmek hadi adója

Vargha: A 20.000 K-nál kisebb jövedelmek hadi adója. második mondatában adóköteles tiszta jövedelemnek mondja az első mondat szerint adóköteles jövedelemnek azt a részét, amely a levonható tételek levonása után marad fenn, épen nem csodálkozhatunk azon, hogy sokan a fentebb tárgyalt következtetésre jutnak. A törvény szövegezése akkor lett volna helyes, ha először az 1909. évi X. t.-c. 9. §-ának első szava, az adóköteles, elmaradna, s ha az ily módon egészen világos és félreérthetetlen rendelkezésre hivatkozva, az 1914. évi XLVI. t.-c. 1. §-a a jövedelemadót a 20.000 K-t meghaladó adóköteles jövedelmekre léptette volna életbe. Arra nézve azonban, hogy úgy a pénzügyminiszter, mint a közigazgatási bíróság felfogása helyes, és hogy a törvényhozó akarata tényleg az volt, hogy csak a 20.000 K-nál nagyobb adóköteles tiszta jövedelmeket akarta megadóztatni, világos útmutatást ad egyrészt a törvény indokolása, másrészt annak a 7. §-a. A törvény általános indokolásában ugyanis a pénzügyminiszter ott, ahol az adónak várható jövedelmét számítja ki, a 20.000 K-án felüli jövedelmek után adózók számát hasonlítja össze Ausztriával. Itt tehát kétségkívül csak azokról beszélhet, akiknek adóalapja nagyobb a 20.000 K-nál, mert arról, hogy kiknek több az összjövedelme, statisztika nem készül sehol, hanem csak arról, kik fizetnek is tényleg 20.000 K-nál nagyobb alap után adót. Minden kétséget kizár azonban az 1914. évi XLVI, t.-c. 7. §-a amely így szól: «Az 1909. évi X. t.-c. 24. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelőleg kell eljárni a 730 K-ás adótétel alkalmazásánál is.» Ez a bekezdés pedig ezt mondja: «A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásával járó adótöbblet az adóalapnak e fokozatra eső többletét nem haladhatja meg.» A törvényről nem szabad feltételezni, hogy fölöslegesen vagy céltalanúl rendel valamit. Ha tehát a törvény azt akarta volna, hogy mindenki fizessen hadi adót, akinek az összjövedelme több a 20.000 K-nál. akkor igen természetesen az adóskála valamennyi fokozatának alkalmazása elképzelhető, sőt valószinű volna, s így semmi szükség sem volna arra, hogy épen a 730 K-ás adótételre nézve külön rendelkezést iktassanak a törvénybe. Minthogy azonban a törvény szerint a legkisebb adótétel a 730 K, csakis ebből a szempontból, — de itt is csupán az esetleges kételyek megelőzése céljából volt szükség erről külön intézkedni. Bár azt hisszük ezzel a kételyeket, a törvény helyes alkalmazása szempontjából eloszlattuk, a vita, amelyben az ügyfélegyenlőség teljes mértékben érvényesült, igen hasznos volt, mert intő példáúl szolgál arra, mennyire meg kell fontolni a törvénynek minden szavát, és mennyire ügyelni kell arra, hogy a fogalmak a legszélesebben és a legkövetkezetesebben megkülönböztessenek az egész vonalon, hogy hasonló aggályok és kételyek fel ne merülhessenek. 12