Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - Adópolitika a háború előtt Angliában

Szende: Adópolitika a háború elüti Angliában. A nagybirtok és a banktőke szövetsége érezte, hogy a Tarifreform programmjával nem szegülhet szembe a Lloyd George adóprogrammjának. A védvámrendszer vonzó ereje csökkent. 1907 után ismét beállt a jó konjunktúra s az angol ipar belátta, hogy az elmúlt rosszabb évek egyéb okokra, nem pedig a szabad kereskedelemre vezethetők vissza. Ismét eszébe jutót az embereknek, hogy a védvám az élemiszerdrágaságot jelenti. A közvélemény előtt a konzervativek a csatát elvesztették. Nem maradt rájuk nézve más hátra, minthogy meglévő kiváltságaik segélyével belekapaszkodjanak a haladó idők forgó kerekébe. Erre az útra léptek tehát. Az adóreform ügye alkotmányválsággá szélesedett ki. A lordok háza, ahol a nagybirtoké és banktőké a döntő többsége, ellenséges indulattal fogadta az új költségvetést és hosszas vita után törölte a n'eki nem tetsző tételeket, első sorban az értókemelkedési adót. Az angol alkotmánynak egyik leglényegesebb, a szokásjog szentesítette tétele volt, hogy a lordok háza az alsóház által megszavazott költségvetést visszadobhatja ugy n, de egyes tételeiben meg nem változtathatja. A felsőház felforgatta a régi szokásjogot és kényszerítette a kormányt arra, hogy az alsóházat feloszlassa. A választás a kormán}*- győzelmével végződött s ezelőtt a felsőház is kénytelen volt meghajolni s elfogadta a költségvetést. Bár Lloyd George még az alsóházi tárgyalások folyamán a földbirtokosok részére a becslés és az értékemelkedési adó végrehajtása tekintetében több engedményt tett, a küzdelem nem szűnt meg, sőt egyre jobban kiélesedett. A kormány a felsőház hatáskörének tisztázását kivánta, nehogy minden javaslatával a lordok kényének legyen kiszolgáltatva. Miután az erre vonatkozó tárgyalások nem sikerültek, a képviselőházat újból feloszlatta. A kormány többségét ismét megtartotta, a felsőház kénytelen volt elfogadni azt a törvényt, mely többek közt kimondta, hogy az alsóház pénzügyi intézkedéseit módosítani nem áll többé jogában. Minél inkább közeledett a becslési munkálatak elkészültének határideje, az ellenségeskedés lángja annál jobban fellobogott. Lloyd George nem állott meg a félúton, hanem a teljes földreform érdekében nagyszabású agitációt indított meg. A munkásság támogatását biztosította azáltal, hogy — bár sok viszontagság és elégedetlenség közepette — a munkásbiztosítási programmot megvalósította, az Íreket pedig a kormány azzal tartotta tovább táborában, hogy az ir önkormányzatra (homerule) vonatkozó javaslatot, melyet a felsőház kétszer visszadobott, harmadszor is elfogadtatta. A konzervatív párt a legkétségbeesettebb eszközökhöz földúlt. Kitört a kikötő munkások, 9