Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 2. szám - A pénzintézeti központról; Benedek Sándor beszéde a főrendiház pénzügyi bizottságában

Benedek: A pénzintézeti központról. megjegyezni, hogy a felülvizsgálat, tehát az ellenőrzés szempontjából magát az eredeti szöveg koncepcióját sem tartom kielégítőnek. Eszerint ugyanis a pénzintézeti központnak csak olyan tagjainál van joga időről-időre felülvizsgálatot foganatosítani, amely tagoknak saját tőkéje a 20 millió koronát meg nem haladja. Minthogy úgy elvi, mint gyakorlati szempontból az általános revíziónak vagyok a híve, ebből kifolyólag már ezt a kivételt sem tarthatom megindokoltaak. Az ellenőrzésnek egyik fő célja ugyanis az, hogy biztosítsa a részvényesek, a hitelezők és a betevők anyagi érdekeit, ami mindenesetre az államgazdaság nagy érdekével is kongruens. Kis intézeteknél kisebb vagyonérdekek, nagy intézeteknél nagy vagyoni érdekek forognak fenn és én el tudom azt képzelni, hogy egy nagy intézet bukása sokkal nagyobb pusztítást végez vagyonban és erkölcsben, mintha akár 40—50 kis intézet tönkremegy. Távol áll tőlem, hogy én ezzel a felfogásommal bizalmatlanságot akarnék kifejezni a mi létező nagy pénzintézeteinkkel szemben. Hiszen köztudomású dolog, a közgazdasági és jogászi illetékes körök is azt vallják, hogy a mi vezető pénzintézeteinknél a vezetés, a kezelés és ellenőrzés mintaszerű, mely előtt tisztelettel kell meghajolni. Ezeknél a vezető intézeteknél az ellenőrzésnek nem az lenne a célja, hogy létező bajokat szanáljon — ilyen bajok nincsenek — hanem az, hogy praeventiv hatást gyakoroljon s a mai kezelés mintaszerűségét és teljes megbízhatóságát a jövőre nézve is konzerválja. Éppen ebből azokból vezető pénzintézeteinknek semmi okuk nem lehet a revíziótól idegenkedni, valamint nekünk sem lehet elfogadható indokunk erről velük szemben lemondani. Fájdalom — nem ugyan nálunk, de külföldön — láttunk már a nagy pénzintézeteknél is elrettentő katasztrófákat. Azt hiszem teljesen elegendő, ha e tekintetben az 1900. évi német birodalmi bukásokra utalok, midőn nagy bankok és jelzáloglevélintézetek mentek tönkre, köztük a Leipziger Bank, mely akkor 62 év óta állott fenn és 48 millió márka alaptőkével rendelkezett. A törvényjavaslaton eszközölt módosítás a felülvizsgálat kereteit még inkább megszorítja, midőn akként rendelkezik, hogy a pénzintézeti központ nem foganatosíthat felülvizsgálatot olyan tagjainál, akik hitelt vagy kölcsönt nem vesznek igénybe. Ha már az első megszorítást sem helyeselhettem, annál kevésbé helyeslem ezt a második megszorítást, mely alkalmas arra, hogy épen azok a kis intézetek kerüljék ki a revíziót, amelyek ezt leginkább kihívják. Mindnyájan tudjuk, hogy vannak kisebb-nagyobb pénzintézetek, amelyek mindenféle, a pénzintézetek keretébe nem is tartozó üzletekkel foglalkoznak, olyan üzletekkel, amelyek a részvényesek és betevők 103