Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 2. szám - A pénzintézeti központról; Benedek Sándor beszéde a főrendiház pénzügyi bizottságában

Benedek: A pénzintézeti központról. vagyonát kockáztatják. Vannak más intézetek, olyanok, melyek az uzsora ismérveit tartalmazó kamatokat szednek s ebből a részvényeseknek az alaptőkével arányban nem álló osztalékot, az igazgatóság tagjainak pedig busás nyeremény jutalékot osztogatnak. S hogy az ilyen pénzintézetek főként a kisebb alakulások között találhatók, erre maga a pénzügyminister úr szolgáltatott igen értékes adatokat a képviselőházban január hó 11-én tartott fényes beszédjében. 0 Excelleneiája statisztikai adatai szerint ugyanis a 200.000 koronát meg nem haladó saját tőkével biró intézetek nyeresége és költsége együtt 1912-ben már felül volt a 20%-on, 1913-ban pedig majdnem 22°/o-ot tett. Maguk ezek a számadatok elég bizonyítékot nyújtanak arra, hogy a pénzintézetek ellenőrzésének korlátozása nem okszerű, sőt veszedelmes. A pénzintézetek ellenőrzésénél lényegében kétféle ellenőrző közeg jöhet számításba. Egyik a felügyelő bizottság, mely a társasággal kapcsolatban áll, a másik az esetről-esetre működő felülvizsgáló, a revizor, amely kívül áll a társaság kötelékén s amelynek legtypikusabb alakja az angol auditor. A felügyelő bizottság ebben a formájában, amint a magyar kereskedelmi törvény megkonstruálta, egy majdnem hasznavehetetlen intézmény. Erre a mi felügyelő bizottságunkra, a kereskedelmi törvény kifejezett rendelkezése szerint, semmiféle társasági feladat rá nem ruházható, a felügyeleten kívül. Ezt a rendelkezést kiváló jogtudósok helyeselték, sőt Klein Ferenc volt osztrák igazságügyminister és kiváló jogtudós is e mellett a jogelv mellett foglal állást. Az életben azonban ez a felügyelőbizottság, mely csupán felügyeletre van szorítva, mely az ellenőrzést is csak testületileg és nem egyenként gyakorolhatja, melynek sokszor egyetlenegy könyvszakértő tagja sincs, nem vált be s az ellenőrzés gyakorlatában jóformán csak egy törvényes forma, lényeg és hatás nélkül. A német birodalomban már belátták azt, hogy a felügyelő bizottság puszta ellenőrzése elégtelen. Ezért a német kereskedelmi törvény már maga is utal a felügyelő bizottság hatáskörébe a felügyeleten kívül álló teendőket, de e mellett e törvény 246. §-a módot nyújt arra, hogy a felügyelő bizottságra az alapszabályokban más teendők is legyenek ráruházhatok. A felügyelő bizottság tehát ott nemcsak utólag felülvizsgál, hanem előzetesen is beleszólhat és irányíthatja az igazgatást. Bizonyára ez a példa lebegett az 1911. évi jogászgyűlés előtt, midőn a részvénytársaságok ellenőrzésére vonatkozólag olyan határozati javaslatot fogadott el, mely szerint az ügyvezetést abban állandóan résztvevő felügyelő bizottság egyéni felelősség mellett ellenőrizze, a mérleg és könyvvezetés ellenőrzését pedig szakképzett, szintén egyénileg felelős revizorok teljesítsék. 104