Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - A hadiadó gyakorlati ismertetése

Egyenes adók. — Joggyakorlat. pontra helyezkedett, hogy a biztosítottak részére kifizetett nyeremények adóalapúi nem vehetők, mert a nyeremények nem a társaság jövedelmének részei, hanem a biztosítottak jövedelmei. Ellenben nem fogadta el az adóztatás alapjául a magyarországi külön mérleget, bár kijelentése szerint nem kételkedett abban, hogy a magyarországi zárószámadás tételei az üzleti könyvekkel megegyezők, hanem a már ismertetett adókiszámítási javaslat elvi álláspontjára helyezkedve, a társaság összes üzleti fölöslegét a díjbevételek arányában osztotta fel. E határozat ellen panaszt nyújtott be úgy az érdekelt társaság, mint az államkincstár képviseletében az adófelszólamlási bizottság előadója. Úgy a magán, mint a hatósági panasz a magyarországi külön eredményszámla alapján kéri az adóalap kiszámítását. Ebben tehát a panaszosok álláspontja egyezik Az eltérés közöttük az, hogy míg a társaság a biztosítottaknak «kifizetett nyeremények)) levonását, illetve az adóalapból való kihasítását kéri azzal az érveléssel, hogy ezek az összegek tulajdonképen nem nyeremények, hanem a díjak fel nem használt részei, melyeket a tisztán kölcsönös társaság tagjainak visszatérít s így az összegek kifizetése a biztosítási szerződésből folyó olyan kötelezettség, mintakár a halálesetre biztosított összeg kifizetése, — addig az adófelszólamlási bizottság előadója az adókivető bizottság határozatával egyezően, a határozat indító okai alapján kéri a társulati adónak végső fokon való megállapítását. Az e bíróság által eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy: 1. a társulati adó megállapításánál mellőzhető-e a magyarországi méileg, ha ennek adatai az üzleti könyvek adataival megegyezők ? 2. a biztosító társaság által a biztosítottaknak «kifizetett nyeremények)) az adóalapból levonhatók-e ? Az első kérdés eldöntése végett abból kell kiindulni, hogy a New-York életbiztosító társaság magyarországi fiókja Budapesten az 1875: XXXVII. törvény 210. §-a alapján cégjegyzett társaság. Ennélfogva az idézett kereskedelmi törvény értelmében a budapesti fiókintézet külön nyilvános számadásra kötelezett vállalat, és mint ilyen, az 1875. évi XXIV. törvény 1. §-a alapján társulati adó alá esik. A társulati adót pedig — a most idézett törvény 8. §-ában foglalt rendelkezés szerint — az adóévet megelőző három évi, amennyiben pedig ennyi éven át a társulat még fenn nem állna, az üzlet megkezdésétől számítandó időre készített mérleg alapján kell kivetni. Tekintettel arra, hogy az adófelszólamlási bizottságnak panasz tárgyává tett határozatával a társulati adó kivetése nem a panaszos biztosító társaság által bemutatott és a magyarországi fiókintézet üzleti eredményéről készített mérleg alapján történt, jóllehet a társaság részéről kimutatott összegeknek az üzleti könyvek tételeivel egyező volta kétségbe nem vonatott, hanem a felszólamlási bizottság az adóztatást oly alapra fektette, amelyet sem az 1875. évi XXIV., sem pedig más törvény adóalapúi elfogadhatónak nem ismer, az adófelszólamlási bizottság eljárását e részben törvényesnek és helyesnek elfogadni nem lehetett. Kétségtelen tehát, hogy e tekintetben az adókivető bizottság határozata nyugszik törvényes alapon. 90