Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - A hadiadó gyakorlati ismertetése

Egyenes adók. — Joggyakorlat. keltétől számított 30 év tartamára. «Megszünik azonban — a törvényszavai szerint —ezen adómentesség, az engedélyokmány keltétől számított tíz év múlva, amint a vállalat tiszta jövedelme a nevezett adóöszszegeknek az üzleti számlába való felvétele után is az engedélyezett építési töke 6°/0 kamatjánál magasabb leend.» Úgy az adókivető mint az adófelszólamlási bizottság azt az álláspontot foglalta el, hogy az adókötelezettség megállapításánál a mérleg szerint mutatkozó tiszta nyereséget — csökkentve az adóval — kell szembe állítani az engedélyezett építési tőke 6%-ával, mert ha a törvényhozás szándéka az lett volna, hogy ne a mérlegben feltüntetett tiszta nyereség vétessék figyelembe, hanem ebből még bizonyos tételek levonásba hozassanak, akkor taxatíve felsorolta volna a levonható tételeket, amint ezt az adóköteles nyereség megállapításánál tette. Ilyen törvényes rendelkezés hiányában — már az 1875. évi XXXVII. törvény 199. §. 6. pontjának rendelkezése értelmében is — a panasz tárgyává tett határozat a feltételes adómentesség elbírálásánál csak a mérleg szerint mutatkozó tiszta nyereséget vette figyelembe, míg az elsőbbségi részvénytőke törlesztésére fordított összeget csakis az adóköteles nyereség kiszámításánál vonta le az adó alapjából. Ugyanezért az adómentesség megszűntének bekövetkezését Ítélve meg, a mérlegben szereplő nyereségből a felépítmény — értékleírási alap javadalmazására fordított összeget, sem más tételeket nem vont le. Ezzel szemben a panaszos részvénytársaság az adókötelezettség beálltának elbírálásánál a mérlegszerű nyereségből levonandónak tartja: a) az elsőbbségi részvények törlesztésére fordított 85.000 koronát: b) a törzsrészvények törlesztési alapjába befizetett 2480 koronát; és végül c) a felépítmény értékleírási alap javára fordított 20.000 koronát. Ezeknek a tételeknek leszámításával ugyanis a tiszta jövedelem az építési tőke 6%-át még nem éri el és így az 1913. évre az adómentesség még nem szűnt volna meg. A panasziratban és a pótelőterjesztésben kifejtett ezzel a kérelemmel szemben ez a királyi bíróság a panasz tárgyává tett határozat álláspontját ismerte fel törvényesnek a határozatban előadott okokon kívül még azért is, mert egész más elbírálás alá esik annak megítélése, amiről jelenleg szó van, hogy vajon a vállalat tiszta jövedelme, az adóösszegekkel csökkentve, az engedélyezett építési tőke G°/0-os kamatjánál magasabb-e : avagy annak megítélése, amiről jelenleg nincs szó, hogy az adóköteles jövedelem, az adóalap kimunkálásánál mily tételek vonhatók le a nyers jövedelemből. Míg ugyanis az előbbeni kérdés eldöntésénél csupán az 1880. évi XXXI. törvény 5. íjának é) pontja nyert alkalmazást, mely a jövedelemből levonásokat nem ismer, addig az utóbbi kérdés elbírálásánál a nyers jövedelemből levonandók az 1875. évi XXIV. törvény 4. §-ának 1—10. pontjaiban felsorolt tételek. E két különböző kérdés azonosításának tévedésébe esik a panaszirat és a pótelőterjesztés akkor is, amikor e kir. bíróságnak 1901. évi 2438. számú ítéletére, mint analóg esetre hivatkozik. Ez az ítélet ugyanis az SS