Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - A hadiadó gyakorlati ismertetése

Egyenes adók. — Joggyakorlat. Ez az eljárás azonban csak akkor helyes, ha a leírás egyensúlyozására az üzleti nyereség szolgál, nem pedig kizáróan a részvénytőkének lebélyegezéséből előálló könyvelési különbözete. A részvénytársaság ugyanis kedvezőtlen üzleti eredményei miatt vagyonállományát újból értékelte. Az olajbányakuxok értékéből 1,575.000 koronát, a Budapesti ásványolaj-gyár r.-t. részvényeiből pedig 1,097.173 korona 95 fillért, összesen tehát 2,672.173 korona 95 fillért leírt. Ezeknek a leírásoknak, továbbá a mutatkozó 1,118.264 korona 57 fillér veszteségnek fedezésére nem fordíthatott üzleti bevételt, hanem az egyenként 175 koronáról szóló részvényeket 20 koronára lebélyegezte, amivel a 4,375.000 kor. alaptőkéjét 3,875.000 K-val 500.000 koronára leszállította és az így nyert 3,875.000 korona könyvszerü különbözetet az órtékleírásokra és az említett veszteség fedezésére fordította. Mindezekből világos, hogy a részvények értékének lebélyegzéséből előálló eszményi vagyonszaporulat adóalapúi abban a részében sem vehető, amely részében az a mérleg vagyonoldalán értékleírásra szolgál. Miként ugyanis a részvénytőke felemeléséből a mérleg teheroldalán előálló szaporulat az adóköteles nyereség kiszámításánál a nyers jövedelemhez hozzá nem adható, úgyszintén a részvénytőke leszállítása (a részvények lebélyegzése) folytán a mérleg teheroldalán előálló tehercsökkenés a nyers jövedelemhez szintén nem adható hozzá, mert sem a vagyonszaporulat, sem a tehercsökkenés ez esetben nem üzleti tevékenység eredménye és így az 1875. évi XXIV. törvény 1. §-a értelmében adó alá sem vonható. Minthogy pedig kétségtelen, hogy a bepanaszolt részvénytársaságnak a részvények lebélyegzése folytán előálló tehercsökkenés figyelmen kívül hagyásával — tehát akkor is, ha a részvényeinek értékét le nem bélyegezte volna és vagyonállományának értékeit le nem szállította volna — az 1912/1913. üzleti évben üzleti vesztesége volt, az adókivető bizottság által kivetett adó érvényre emelésére irányuló hatósági panasznak helyet adni nem lehetett. ÍO. (A in. kir. közigazgatási bíróság 4433/1914. P. sz. ítélete.) A helyi érdekű vasutaknak az 1880. évi XXXI. t.-c. 5. §. c) pontjában biztosított adómentességhez való igény megállapításánál nincs helye annak, hogy a vállalat tiszta jövedelméből az elsőbbségi részvénytőke törlesztésére fordított öszszegek levonassanak. ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Megokolás: A panaszos részvénytársaság azt vitatja, hogy miután az 1913. évi tiszta jövedelme az engedélyezett 4,314.400 korona tőkének 6°/0-ánál kevesebb az 1880. évi XXXI. törvény 5. §-ának c) pontja értelmében az 19J3. évre társulati adó jogosan ki nem vethető. Az idézett törvényszakasz a helyi érdekű vasútak részére teljes mentességet biztosít a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és egyletek adója, illetőleg a kereset és jövedelmi adó, valamint a törzsrészvény, elsőbbségi részvény és kötvény szelvényadó és végűi a szelvénybélyeg fizetése alól, az engedélyokmány 87