Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A háború jövedelemadója

Komin: A háború jövedelemadója. meg, hogy az 1909. évben alkotott jövedelemadótörvénynek az új törvény alapján az 1915. évre való életbeléptetése tisztán a hadsegélyezés céljaira egyáltalában nem jelenthet veszedelmet az adózó közönség szemében. Az új törvény alapján a jövedelemadót túlnyomó részben a fizikai személyeié fizetik, ezek is csak akkor, ha az 1914. évben élvezett jövedelmök a 20.000 koronát meghaladta, úgy hogy a «felső tizezer» adójáról is alig lehet beszélni, ha számításba veszszük, hogy Ausztriában az 1912. évben kerek számban 19.000 adóköteles volt 20.000 koronát meghaladó jövedelem után a jövedelemadóval megróva, és ha arra is figyelemmel vagyunk, hogy a magyar lakosság vagyonossága a pénzügyminister számítása szerint úgy viszonylik az osztrák lakosságéhoz, mint egy a kettőhöz. Az adózók számát szem előtt tartva, természetesen arra kell gondolnunk, érdemes volt-e ezért az aránylag csekély számú adózóért az adókivetés nagy apparátusát és költséges szervezetét mozgásba hozni s nem lehetett volna-e azt a 15 millió korona bevételt, amelyre a pénzügyi kormány számít, sokkal egyszerűbb úton is elérni? A törvényhozás és a kormány elhatározása előtt fölmerült két adóterv : a vagyonadó és a lakásadó egyebektől eltekintve még nagyobb adókivetési munkálatokat igényelt volna, mint a jövedelemadó, nem szólva arról, hogy a lakásadó igen nagy aránytalanságokat idézett volna elő az adóztatásban. Igaz ugyan, hogy az általános jövedelmi pótadóban, esetleg a betegápolási pótadóban megfelelő átalakításokkal az adókivetés szempontjából két igen olcsó és kényelmes hadi adó állott volna rendelkezésre, amelyek túlnyomó részben az ingatlan birtokot terhelvén a mai viszonyok között átháríthatok alig lettek volna. Az ingó tőke ellenben csaknem teljesen elkerülte volna a rendkívüli adó terhét, amivel szemben legfeljebb arra lehetett volna hivatkozni, hogy nálunk a nagyobb jövedelmek és vagyonok túlnyomó részben egyúttal ingatlanban is keresnek elhelyezést, úgy hogy az adó át nem háríthatása következtében a hadi adót tulajdonképpen az ingó tőke adójának lehetett volna tekinteni. Kétségtelen azonban, hogy a hadsególyezés céljaira jelentékenyebb bevételnek előteremtése az eddigieknél is nagyobb aránytalanságokat idézett volna elő az említett adópótlókok fölemelése következtében. A lehetőleg igazságos és arányos adóztatáshoz vezető adónem ennélfogva a jövedelemadó marad, amelynek a 20.000 koronán felül levő jövedelmekre való életbeléptetése azzal az előnynyel is kecsegtet, hogy adózó közönségünknek módjában lesz az új adónemmel megismerkedni, ami az ismeretlen és nálunk teljesen új adónemtől való túlzott aggodalmat eloszlatni képes lesz. Míg azonban az életbelépett jövedelemadónak föltétlenül a legelőnyösebb oldala, hogy módot fi