Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1915 / 1-2. szám - A székesfőváros adókezelése az 1914. évben
Vihar: A székesfőváros adókezelése az 19U. évben. részesültek más rovatok kárára, ami állandó panasz tárgya volt, de másrészt az amúgy is nehézkes s így sok munkaerőpazarlást igénylő kezelés egyszerűsítése céljából, a székesfőváros tanácsa a múlt év elején új elszámolási rendszert léptetett életbe. Ezen rendszer értelmében a számfejtésre kerülő összegek nem osztatnak meg az egyes címek között, hanem csak töke, kamat és behajtási illeték elmén tartatnak nyilván. Az egy összegben bevételezett tőke és kamat mindaddig míg az előző évről áthozott hátralékok kiegyenlítetnek, azon arányban szállíttatnak a kerületi pénztárak által az érdekelt hatóságoknak, aminő arányban ezeknek mult évi követelései egymáshoz állanak. A hátralék kiegyenlítése után a szállítási kulcs (arányszám) a folyó évi előírások címenkinti arányában állapíttatik meg. E folytonosság természetes következménye egyrészt, hogy minden érdekelt hatóság követeléseinek helyes arányában az utolsó fillérig megkapja jogos járandóságát, másrészt, hogy ezen elszámolási rendszer első éve — mint átmeneti időszak — kifogja egyenlíteni az előző évek aránytalan számfejtéseiből származott különbözeteket. Hogy ezen különbözet mily jelentékeny, igazolják a következő számok: míg az 1913. évről áthozott hátralékban <18,978.381 K 24 f.), az állami adó 72%, a községi adó 21'22%, a házbérkrajcár 2-76o/0, az útadó 0"76%, a kereskedelmi és iparkamarai illeték €•45% és a betegápolási pótadó 2*81% volt, addig az 1914. évi kivetésben (70,801.662 K 96 f.) az állami adó arányszáma 64*21%, a községi adóé 21-85%. a házbórkrajcáré 911, az útadóé 1'01%,'a kamarai illetéké 0-33% és a betegápolási pótadóé 3"49%. Az állami adó tehát az áthozott hátralékban 7-79 százalékkal nagyobb összeggel szerepel, mint a folyó előírásban, viszont a házbérkrajcárhátralék G*35 százalékkal kisebb, mint a minő a folyó kivetésben szereplő arányszáma. E lényeges eltérések főokai az állami adóbevétel emelkedésének és ít házbérkrajcárbevétel apadásának, a másik ok az a körülmény, hogy házbérkrajcár kizárólag a házadószámlákon szerepel, melyeken viszont sok esetben (adómentes házak) állami adóelőírás nincsen. Minthogy pedig a háztulajdonosok általában pontosabb adófizetők a többi adózók nagyobb részénél, a régi — rovatos — rendszernél a házbérkrajcár tényleg aránylag a legjobb bevételt eredményezte s így a többi adónemnél kisebb százalékkal szerepelt a hátralékban. A házbórkrajcárnak ezen elsőbbsége természetesen meg kellett, hogy szűnjék az új elszámolási rendszernél, a hol nem az egyéni számlákon könyvelt előírás, hanem egy-egy kerület összes előírásának címenkinti arányában történik a bevétel felosztása. Ámde a főváros ezen elsőbbségről bátran lemondhatott, nem csak azért mivel ez nem jelentett részére tényleges veszteséget, de azért is, mert ezen átmeneti hiány kamatveszteségével szemben áll a tekintélyes munkamegtakarítás, az aránytalan számfejtések miatti panaszok megszűnése és az adózóknak az az előnye, hogy kevesebb időt kell vesztegetniük az adóhivatalokban. A múlt évi hátralék rendszerint az év első két hónapjának bevételével kiegyenlíttetik, minthogy pedig az 1914. évi maradványban a rovatok egymáshoz való aránya már szinte 55