Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A törvénykezési illetékekről szóló új törvény

Illetékügy. — Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT. 1. (A w. kir. közigazgatási bíróságnak 22989/913. P. sz. ítélete.) Elsőbbségi kötvényeken alapuló kölcsönöknek ugyancsak elsőbbségi kölcsön útján való átváltoztatására (konverziójára) — kivéve az 1889. évi XLIII. t.-c. 1. §-ában említett vasúti kölcsönöket — az 1881. évi LXX. t.-c. 1. §-ában megállapított illetékmentesség meg nem adható. ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni, a kir. pénzügyigazgatóság végzésében előadott indokokból, mégis az indokolás azon részének, miszerint a panaszos nem bizonyította, hogy a konvertált régi 3,000.000 koronás elsőbbségi kölcsön összes részkötvényeinek a panaszos volt a birtokában — a mellőzésével — és még azért sem, mert az kétségtelen dolog, hogy az elsőbbségi kötvényeken alapuló kölcsön az 1900. évi XXXV. t.-cikk 1. §-a által hatályára nézve a törvényhozás további intézkedéséig meghosszabbított 1881. évi LXX. t.-cikk 1. §-ában említett jelzálogkölcsönöktől eltérő jogi minőségű, eltérő közgazdasági jellegűés hatályú kölcsön, még az esetben is, ha az elsőbbségi kötvények kibocsájtása útján kölcsönt szerző fél ingatlanaira zálogjogilag be is kebleztetik. Az ily elsőbbségi kötvények kibocsájtása útján szerzett kölcsönnél a hitelező, vagy legtöbb esetben a hitelezők, az ily kötvényeket megszerző fel vagy felek, magáufelek, még az esetben is, hogy ha az ily elsőbbségi kötvények elhelyezését valamely hitel- vagy pénzintézet vállalja el; vagy azok leszámolásszerű értékét — mint a panaszolt esetben állíttatik — egy pénzintézet folyósítja és annak a tárcájában maradnak, ellenőrizhetlen időig, az összes elsőbbségi kötvények. Nyilvánvaló, hogy az ily elsőbbségi kölcsönné], a hitelező nem oly zálogintézet vagy egyéb nyilvános számadásra kötelezett pénzintézet, mint aminőkről az 1881. évi LXX. évi t.-c. 1. §-a megemlékszik, hanem csak, mint az elsőbbségi kölcsön erejéig kibocsájtott részkötvények mindenkori birtokosainak képviselője. Innen van, hogy a panaszolt esetben is úgy a főkötvényekben, mint a régi 3,000.000 koronás elsőbbségi kölcsönre vonatkozó zálogjog-törlési engedélyben is a panaszos nem saját nevében és jogkörében, hanem csak mint a kibocsájtott részkötvények mindenkori birtokosainak képviselője szerepel; s innen van, hogy zálogjogi bekeblezés is nem a panaszos Pesti magyar kereskedelmi bank javára, hanem a panaszos bank, mint a kibocsájtott részkötvények mindenkori birtokosainak képviselője javára történt. A panaszos által pauasziratában is felhozott és a záloglevelekkel való analógiára vonatkozó hivatkozás sem helytálló, mert először is alapvető jogi elv, hogy bármely kedvezményt, s így az illetékmentességet is — tehát kivételt — hasonlóság (analógia) alapján kiterjeszteni, kiterjesztően magyarázni nem lehet. Másrészt a záloglevéltulajdonosok, mint hitelezők, az adóssal közvetlen viszouyban nincsenek, attól közvetlenül mitsem követelhetnek, mert hiszen az 1876. évi XXXVI. t.-cikk még a záloglevelek kibocsájtá«ára jogosított intézet csődje esetén sem jogosítja fel az 48