Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A törvénykezési illetékekről szóló új törvény

Benedek: A törvénykezési illetékekről szóló új törvény. Ezeken a bajokon természetesen adminisztratív úton is lehet segíteni, ha olyan intézkedéseket léptetünk életbe, melyek a bélyegtörvények és szabályok ismeretének terjesztésére alkalmasak. Az alaptalan leletek ellen az is egyik hatályos orvosszer, ha a leletfelvételnél az ellenőrzési jogszabályok betartatnak. E tekintetben a törvény 85. §-a a járásbírósági eljárásban az eljáró bíróra, társas bíróságoknál a tanács jegyzőjére s a bagatell eljárásban a községi bíróra olyan kötelességeket ró, melyeknek elmulasztása kártérítést von maga után. E törvényhely szerint, ha a törvényes illeték le nem rovatik, a bírósági kezelő és a községi bíró köteles a hivatalos leletet maga felvenni, az ítélőbírák és a bírósági segédszemélyzet tagjai (jegyzők, joggyakornokok) pedig kötelesek a bírósági kezelők valamelyikét a hivatalos lelet felvételére utasítani. Ezzel kapcsolatban ma is fennáll az 1873. évi IX. t.-c. 14. §-a, mely szerint abban az esetben, ha a leletet díjnokok vagy kezelési hivatalnokok veszik fel, a lelet tartalmának valódisága mindig egy felebbvaló tisztviselő által bizonyítandó. Ez a rendelkezés az idők folyamán majdnem hatálytalanná vált, mert a gyakorlatban úgy érvényesül, hogy a felebbvaló tisztviselő a leletet egyszerűen láttamozza s a tartalom valódiságáért nem felel. Ezt az eljárást meg kell szüntetni s lehetővé tenni a törvény célzatát az által, hogy a bélyegleletek .ellenőrzéséve] megbízott tisztviselő vagy járásbírósági eljárásban az a bíró, aki törvényből folyó kötelességénél fogva a leletfelvételt elrendelte, a felvett lelet tartalmának valódiságát ő maga bizonyítsa. Ez annyival is inkább megkívánható, mert maga a bíró is csak így ellenőrizheti azt, hogy az általa elrendelt leletezés lett-é és helyesen lett-é foganatosítva. Általában a leletfelvételnól nagy rigorozitás szükséges, mert eddig nagyon sok panasz volt a helytelen leletezések ellen. Ez a panasz a képviselőházi tárgyalások során is előtűnt s többen azt kívánták, hogy a helytelen leletezésnek kártérítési szankciója legyen. Ez a kívánság csak akkor volna némileg jogosult, ha a helyesen felvett leletek ellen beadott helytelen felebbezések és panaszok is megtorlás alá esnének. A külföldi közigazgatási bíráskodásban találunk erre példát. Szászországban már az első jövedelemadó-törvény akként intézkedett, hogy az alaptalanul panaszkodó az eljárási költségekben marasztalandó. Ausztriában is a konok perlekedőket a közigazgatási bíróság bírságban marasztalhatja. Én azonban abban a meggyőződésben vagyok, hogy a megtorlásnál sokkal hatályosabb s etnikailag is megfelelőbb eszköz a iörrvénykezési illetékre vonatkozó ismeretek tágulása, az ezzel kapcsolatos kötelesség átérzése s a törvénytisztelet ható ereje. i7