Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 8. szám - Szeszadóügyi problémák

Arszénovics: Szeszadóiigiji problémák. javaslatot szándékozik letárgyaltatni, de úgy látszik, hogy nemcsak azokra a közgazdasági szempontból sürgős orvoslást igénylő kérdésekre nézve terjed az majd ki, amelyekkel a most említett javaslat törvényerőre emelkedése esetén hivatva van a szesziparban két évvel ezelőtt fenyegetően fellépett túltermelést meggátolni és a szeszkontingenst a meglevő szeszgyárak részére biztosítani, egyes gyáraknak kisajátítását pedig, mely gyárak a cukorrépát a legitim cukortermelő vállalatoktól nagy mennyiségben elvonni készültek, lehetővé tenni, hanem széles alapon újabb javaslatokkal kiegészítve olyan kérdésekre nézve is ki fog a javaslat bővíttetni, amelyek eddig csak az elmélet, az irodalom terén, vagy legfeljebb a jámbor szándék stádiumában voltak ismeretesek és találhatók. Legkevésbé sem szándékom ezzel azt mondani, hogy a pénzügyi kormány jövőre szóló terveit vagy csak a szeszadó törvényeink megváltoztatására irányuló, s eddig nyilvánosságra nem került javaslatokat is ismerem, de mint az erre nézve napvilágot látott többféle rendelkezés megértője, ki emellett az eseményeket hivatalból is köteles vagyok szemmel kisérni, levonom a látottakból és olvasottakból a konzekvenciát úgy, amint azt egyénileg levonni mindenkinek joga van. Épen azért, ha sejtésem csal, ha következtetéseimben tévedek, az dobja reám az első követ, aki életében még soha sem tévedt. Én a fentebbi körrendeletből azt olvasom ki, hogy csak a törvényhozás normális működésének megkezdése, vagyis a béke megkötése után számíthatunk a szeszadótörvényhozás terén nagyobb reformokra, addig pedig, ha mélyreható rendelkezésekkel találkozunk is, —• mint amilyenek pl. a kincstárnak a szesz eladási árában való részesedését biztosító, s az 1915. évi XV. törvénycikk 6. §-a alapján kibocsátott 49390/1915. és 99800/1915. számú rendeletek is, — ezek mindannyian csak provizórikus jellegű, «ad hoc» intézkedések, s legfeljebb előhirnökei egy elkövetkezendő nagy reformnak. Mindjárt ide sorozhatom a pálinkafözőüstök hadi célokra való igénybe vétele kapcsán kibocsátott 78500/1915. számú pénzügyminiszteri rendeletet is, mely bár kényszerhelyzetből keletkezett, hitem szerint egyidejűleg mégis a pálinkatermelés jövőben való megadóztatásának megreformálásához vezet, vagy erre nagyon is alkalmas, mert tudjuk, hogy a kényszer sok esetben a legszigorúbb tanító mester. A fentebbi körrendeletnél maradva, kiolvashatjuk abból, hogy az ipari szeszfőzdék kiszállítási kerete ugyanazon az alapon lesz meghatározva, mint amely alapon az a háború miatt a parlamenti tárgyalásának első órájában megakadt javaslatban kontemplálva van. Ugyanígy változatlanul törvénybe iktattatni szándékozik a kormány 379 27*