Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 8. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 7. [r.] A jövedelemadó

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. megállapítása a helyi viszonyokra és egyéni mozzanatokra való tekintet nélkül, szintén kifogásolható, mivel egyazon összeg az egyik adózót kelleténél jobban kíméli, mikor a másiknak még nem jelent kielégítő kedvezményt. Ezért kívánatos volna a létminiumot az adózó lakhelyének viszonylagos jelentősége szerint megállapítani. Mert az kétségtelen, hogy a fővárosban és egy kisebb községben a megélhetési viszonyok nagyon elütök. Az igazságos adópolitikának — főleg a személyi adók terén — különösen tekintetbe kell venni az adózó egyéni viszonyait is. Ali ez különösen a létminimum alkalmazásánál, mert tagadni senki sem fogja, hogy egy egyedül álló és egy sok gyermekről gondoskodni kénytelen családapa szükségletei nagyon különbözők. A nagyszámú családtagokról való gondoskodás kötelezettsége a szolgáltatási képességet nagy mértékben redukálja. A létminimum összege a szolgáltatási képességre gyengítőleg befolyást gyakorló ós könnyebben fölismerhető egyéni mozzanatok mérlegelése alapján kiterjesztendő volna. A helyi viszonyok és a gyermek-létszám oly mozzanatai a szolgáltatásképességnek, amelyeket a törvényhozás annál inkább vehet tekintetbe, mivel felösmerésük és kipuhatolásuk s°mmi különös intézkedést fel nem tételez, és — ami gyakorlati szempontból fontos körülmény — az önkénykedés teljes kizárásával tételesen szabályozhatók. A magyar törvényhozás ennek dacára egységes összegben állapította meg a létminimumot az összes adókötelesekre nézve, még pedig azért, mert a többféle létminimum felállítása különböző adókulcs-fokozatok létesítését tette volna szükségessé, mivel az adómentesített összeghez kell kapcsolódnia az első adókulcsfokozatnak. A törvényhozás a személyi mozzanatok figyelembe vételét, illetve az enyhítéseket inkább az adókulcs különböző alkalmazásával kívánta elérni, úgy hogy az adómentes jövedelem 800 K-nál nagyobb összegre is rúghat. Ugyanis, ha olyan adózó, akinek jövedelme 8000 koronát meg nem halad, kiskorú gyermekeit vagy más hoz7átartozóit saját háztartása körében eltartja, ez esetben a jövedelemadó tételei mérséklendők, még pedig két vagy három családtag eltartása esetén egy fokozattal, négy vagy több ily családtag eltartása esetén két fokozattal; amenynyiben a megengedett levonások után fenmaradő jövedelem 80O koronánál nem nagyobb, jövedelamadó kivetésének helye nincs (25. §.). Ez tehát azt jelenti, hogy egy kétgyermekes családfő létminimuma 900 K-ra, egy négy gyermekesé 1000 K-ra emelkedik, mert ha a megállapított 900 K-ás jövedelem adótétele egy fokozattal, az 1000 K-ás jövedelemé két fokozattal mérsékeltetik, az így mutatkozó jövedelem már 800 K-nál nem lesz nagyobb és így az illető családfő már nem fizet jövedelemadót. Az adózók szolgáltatási képességére befolyást gyakorló személyi mozzanatok figyelembe vétele foglaltatik a 25. §. ama rendelkezésében is, hogy elemi vagy más egyéb csapások által okozott károk, továbbá az adózónak és hozzátartozóinak tartós betegsége vagy munkaképtelensége, katonai szolgálatra történt behívás, vagy egyéb rendkívüli körülmények, amennyiben lényegesen csökkentik az adózó közreműködését feltételező jövedelmeit, figyelembe vehetők az adó365