Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 8. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 7. [r.] A jövedelemadó

Fellner: Az egyenes adók re fenn ja Magyarországon. kivetés során úgy, hogy az adótételek fokozatai mérsékelhetők, EŐt az adóköteles az adó alól teljesen fel is menthető. A tárgyi adókötelezettség szabályozása feltételezte annak meghatározását, mit kell adóköteles jövedelem alatt érteni. Tudományos fogalommeghatározás a gyakorlati életben nem használható; ezért a törvényhozó kimerítő körülírással határozta meg, hogy ((adóköteles jövedelemnek tekintendő az adókötelesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel biró egyéb bevétele, amelyhez a saját házában, vagy illetménykép, avagy ingyen birt lakásának haszonértéke, továbbá akár a sajátjából felhasznált, akár illetménykép vagy ingyen kapott gazdasági, üzleti és más cikkeknek pénzértéke is hozzászámítandó)) (9. §.). Ez a nyers bevétel, amelyből a törvény bizonyos levonásokat enged, A levonások után fenmaradó rész alkotja az adóköteles tiszta jövedelmet. A rendkívüli bevételeket (pl. örökségből, ajándékozásból, életbiztosításból, ingatlannak, értékpapíroknak nem iparszerű eladásából befolyt tőkeösszeget) a törvény nem jövedelemnek, hanem vagyon szaporulatnak tekinti; ennélfogva azokat nem teljes összegükben egyszer vonja adó alá, amikor azok a magángazdaságba befolytak, hanem csupán e tőkék hozadékát tekinti a jövedelem alkatelemének és vonja adó alá. (10. §.) Az üzérkedési és konjunkturális nyereséget a magyar jövedelmi adótörvény tehát nem a szigorú porosz és osztrák mintára adóztatja meg, azaz nem számítja az egész nyereséget teljes összegében a jövedelemhez, hanem annak csak évi hozadékát, és így periodikusan kerülnek adó alá az üzérkedési és konjunkturális nyereségek, még pedig hozadékukban. Az adóköteles tiszta jövedelem megállapítása érdekében a törvény részletesen körülírja, hogy mely tételek vonandók le az egyes jövedelemforrások nyers bevételéből (i2. §.) és különösen mely tételek azok, amelyek a nyers bevételből nem vonhatók le (14. §.). Ter mészetes, hogy itt nem annyira kimerítő, mint inkább példaszerű felsorolással állunk szemben, mert a modern szövevényes gazdasági élet összes előforduló lehetőségei át nem tekinthetők. A gyakorlati élet egyes eseteinek észszerű eldöntése a m. kir. közigazgatási bíróságnak lesz feladata, amely a törvény szellemében fogja a törvény hézagait kitölteni. A levonható tételek közül első helyen említi a törvény az üzemi költségeket (12. §. 1. pont) és megengedi, hogy a nyers bevételből annak megszerzésére, biztosítására és fentartására fordított összes kiadások és a leltári vagyon karbantartására és pótlására fordított költségek levonassanak, de nem engedi meg (14. §. 3. pont) a törzsvagyon gyarapítására, az üzem nagyobbítására és az adósságok törlesztésére fordított összegek levonását. Az üzemi költségekkel egyezően levonhatók az előző évnél nem régibb időből eredő üzemi veszteségek és elemi kárveszteségek. Meg vannak engedve az értékcsökkenési leírások is, azonban a túlzott leírások megelőzése érdekében és a visszaélések meggátlása céljából az adó kivetése során, ha a leírás nagysága ellen aggály merül fel, annak összege esetleg szakértő kpzbenjöttével állapítandó meg. A levonandó tételek között szerepe!366