Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Meg kell-e adóztatni a hadinyereségeket?

Siratz: Meg kell-e adóztatni a hadinyereségeket ? lom és az érdeklődés, hogy a háború folyamán uj adőprobUmák oldassanak meg. A hibák kikerülését célzó és elengedhetetlenül szükséges nyilvános megvitatást a fennálló cenzúra nem biztosítja eléggé, sőt azt, mint «a béke megzavarását», minden parancsnokoló tábornok vagy helyettese egyszerűen meg is gátolhatná. Viszont a háború által rendes kerékvágásából kizökkentett közgazdaság dacára annak, hogy bizonyos tekintetben már némileg alkalmazkodott ís az új viszonyokhoz, az adóztatási hibák irányában mégis sokkal érzékenyebb, mint normális időkben. Ép ezért veszélyes kísérlet marad minden teljesen új, és nem a bevált adók utáni pótlékokban kiszabandó «hadiadónak» behozatala a háború folyamán. Ilyen hadiadókat, ép úgy mint a katonai és gazdasági harckészséget biztosító intézkedéseket vagy egyéb területeket érintő törvényeket nem akkor kell megteremteni, mikor a háború már kitört, hanem előzetesen, és pedig oly módon, hogy az illető törvényeket békében kell meghozniok a törvényhozó testületeknek a kormánynak megadandó azon felhatalmazással, hogy joga legyen, azokat a háború esetén életbeléptetni. Ezen törvények meghozatalát azonban ép úgy elmulasztottuk, mint az ostromállapot és a cenzúra megreformálását. S ha már az adóztatás terén béke időben nem alkottuk meg a háború idejére érvényes törvényeket, úgy a háború kitörése után, amikor több adóra, vagy legalább a háború által elmaradt adóbevételek pótlására van szükség, helyesebb az az eljárás, hogy a fennálló kipróbált adók tételei felemeltessenek, mint hogy ki nem próbált, többé-kevésbbé elhamarkodott, bár «népszerü» új adókkal, történjenek kísérletezések. Ha azonban ennek dacára elhatározzák a háború folyamán megalkotandó hadiadók behozatalát,*) teljesen elhibázott dolog, ha ezeknek az adóknak meghatározott rendeltetést írnak elő, mint ez a porosz képviselőház szabadkonzervativ pártjának beterjesztett javaslatában foglaltatik. Az egyes adók hovafordítását megszabó törvényes intézkedések megzavarják és összekuszálják az állami pénzkezelés egységességét és akadályai az okos pénzgazdaságnak. Háború idején nincs helye ilyen céladóknak, sőt kétszeresen szükséges az, hogy az állami bevételek centralisációjának elve, amely az államháztartásról szóló porosz törvényben le van fektetve, érvényesüljön. Háború idején legkevésbé lehet előre látni azt, hogy milyen célokra kell majd az államnak legjobban a pénz, és hogy az egyes szükségletek a jövőben magasságuk és sürgősségük tekintetében egymáshoz miképen fognak viszonylani. Háborúban még a fennálló adók is lényegesen kevesebbet jövedelmeznek, mint béke idején, és még ezeknél is jobban csökkennek a vasúti feleslegek, ha ugyan nem deficitet eredményeznek. Viszont az állami kiadásokat — egészen eltekintve a háború okozta *) Időközben Helfferich dr. németbirodalmi pénzügyminiszter augusztus 20-iki parlamenti nagy beszédében kijelentette, hogy az egyes szövetségi államok pénzügyminiszterei megállapodtak abban, miszerint esetleges hadinyereséaadó behozatalára csak a háború után kerülhet a sor, és hogy az birodalmi adó lesz. Szerkesztő. 351