Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A részvénykibocsátási illeték 1. [r.]

Vargha : A részvény kibocsátási illeték. való használata után járna, tehát valóságos papirfogyasztási adó volna, ma raár elméleti szempontból sem lehet tekinteni. Az iratadó ugyanis az illeték legtökéletlenebb alakja, megjelenési formája. Lényegében nem is illeték, hanem fogyasztási adó, a papir fogyasztásának adója. Ezen a lényegén nem változtat az, hogy a papirnak csak bizonyos célra való felhasználása esetén fizetendő, hiszen ezt más fogyasztási adónál is megtaláljuk. (Pl. a denaturált szesz fogyasztása adómentes.) Ebből a természetéből folyik, hogy nem simulhat a papirra írt jogügylet természetéhez, értékéhez, hanem egyedül a papir mennyiségéhez, amely a jogügylet vagy a jogi jelentőségű tény leírásához szükséges. Az iratadó mértéke tehát természeténél fogva a papir nagyságához igazodik, míg a rá írt jogügylet vagy más feljegyzés tartalma az adó mértékére lényeges befolyással nem lehet. Mai illetéki rendszerünkben iratadónak a mellékleti és felzeti illetéken kívül egyéb illetéket alig lehet minősíteni. A beadványi illeték többé-kevésbé helyes és tökéletes módja az igazi illeték, vagyis a közintézményeknek magánérdekből való igénybevételéért fizetendő díjak lerovásának. Az okiratokra lerótt illeték pedig legnagyobb részben forgalmi adó természetű szolgáltatás, amely az irathoz, a papírhoz csak azért tapad hozzá, mert abban az esetben, ha az ügyletről nincs okirat kiállítva, egyrészt egyáltalán nem lehet az ügylet létrejöttét bizonyítani, másrészt a lerovás szinte legyőzhetetlen akadályokba ütköznék. Az illeték azonban ennek dacára sem iratadó, ami a legvilágosabban kitűnik a bély. és ill. szab. 1. §-ának bevezető soraiból, amely az illeték tárgyául világosan a jogügyletet jelöli meg és a következő pontokban csak azt részletezi, mely jogügyletek azok, amelyek még okirat kiállítása nélkül is illeték alá esnek és melyek azok, amelyek csak okirat kiállítása esetén vonhatók illeték alá. Ezen az állásponton van — Koczinski kivételével — csaknem valamennyi pénzügyi jogtudós, többek közt Stein Lőrinc, Heckel Miksa és Wagner Adolf is. Ennek az álláspontnak helyessége épen a társasági szerződésre vonatkozólag bizonyításra nem szorul. Kétségtelen, hogy a társasági vagyon összeadása ingó vagy ingatlan javakban való forgalmat idéz elő, és a legtöbb esetben az egyesülés célja vagyoni előny, megvan tehát minden körülmény, amely ennek az adóztatatásnak jogosultságát az elméletben igazolja. (A gyakorlatban erre nincs is szükség, elég ok az, hogy az államnak céljai elérésére vagyoni eszközökre van szüksége.) A törvény az adó mértékének megállapításánál is alkalmazza az elvet, amennyiben alapjául a vagyonbetétet jelöli meg. 329 84