Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A részvénykibocsátási illeték 1. [r.]

Vargha: A részvény kibocsátási illeték. 2. A második eltérés az, hogy a kikötött vagyonbetét helyett a részvények kifejezett érték-összege után követeli az illetéket. Ennek a második eltérésnek pedig azonkívül, hogy szintén segít elhomályosítani ennek az illetéknek eredeti mivoltát, lényegét, még más következménye is van. A míg az eredeti szabály módot adhatott volna arra, hogy abban az esetben, ha az új részvényeket nem a névértéken, hanem sokszor jelentékenyen magasabb árfolyamon bocsátják ki, az illetéket a társaság részére tényleg befizetett összeg, mint vagyonbetét után lehessen követelni (amint ezt az eredeti szabály alapján az osztrák közigazgatási bíróság állandó gyakorlata teszi is), addig most csak a névérték után lehet követelni az illetéket, ami a gyakorlatban sokszor indokolatlan, de annál nagyobb előnyt nyújt «gyes részvénytársaságoknak. Minthogy a felpénz a közigazgatási bíróság 1. sz. döntvénye szerint még az üzleti adó alá sem vonható, az ily módon szerzett sokszor igen nagy tőke mindenféle adóztatás alól teljesen szabadul. Arra nézve, hogy a kincstár által ily módon elengedett összeg igen tekintélyes bevétel volna, némi tájékoztatást ad a hivatalos tőzsdei árjegyzés is, amelyben a névértéket tízszeresen is meghaladó árfolyamértékeket találhatunk, de köztudomású, hogy hasonló arányt a tőzsdén nem jegyzett részvények is mutatnak fel. 3. Új intézkedés a törvényben, hogy a névre szóló részvények átruházása alkalmával az átruházástól járó illeték csak akkor követelhető, ha az új tulajdonos nevére új részvényt állítanak ki. Ez az intézkedés látszólag szintén megerősíti annak az álláspontnak helyességét vagy jogosultságát, hogy az illeték tényleg a részvényhez van szorosan kapcsolva, tehát nem jogügyleti, hanem okirati illeték, iratadó. Lényegében azonban tisztán kezelési szempontoknak köszöni keletkezését, mert az illetéket, amely a részvény átruházása után fizetendő, a törvény nem a szerződő felektől kívánja beszedni, hanem a részvénytársaságtól, amely tulajdonképen erre — mint az ügyletben nem is részes fél — az illetéki szabályok szerint nem is volna kötelezhető. Keresni kellett tehát egy olyan mozzanatot, amelyben a részvénytársaság is részes és amelyből bizonyosan megállapítható, hogy az átruházásról tudomást szerzett. Ilyen mozzanat az, amikor a részvénytársaság új tagjának új részvényt ad ki. Ez az illeték tehát a részvény kibocsátási illetékkel semmi összefüggésben nincs s így a törvénynek ez a rendelkezése a megoldandó kérdésre nézve semmi jelentőséggel sem bír. Egyebekben a törvény nem módosítja a régi szabályokat, sőt azokról egyáltalán említést sem tesz, s így különösen kétségben hagy az iránt, vájjon ezeket hatályon kívül akarta-e helyezni s 327