Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A szesztermelés korlátozása

Fogyasztási adók. — Joggyakorlat. szab. kir. város által terhükre kirótt városi szeszfogyasztási adópótlékok fizetése mellőztessék ése címen hátralékban lévő tartozásaik törültessenek, mert törkölypálinkafőzéshez munkásbor készítése céljából előzetesen már többszörösen kilúgozott oly szőlőtörkölyt használnak fel, melynek szesznyeredéke egyáltalán nincs, s melyre városi szeszfogyasztási adópótlékkal már megadóztatott szeszt öntenek fel oly célból, hogy az a törkölylyel egyetemben való lepárlás folytán törkölyízt és szagot kapjon, s még a lepárlás előtt a törkölyre felöntött szeszmennyiséget sem nyerik vissza a lepárlási termékben és így, amennyiben a város n termelt törkölypálinka után városi szeszfogyasztási adópótlékot.szed, ez által a főzésnél felhasznált szesz után kétszeres adóztatást gyakorol. A pénzügyigazgatóság 1913. évi június hó 4-én 89597/11. 1913. szám alatt kelt végzésével ezt a kérelmet elutasította, azzal az indokolással, hogy a felebbezőknek fentebb ismertetett puszta állítása kérelmük teljesítésére indokul elfogadható nem volt, mert E. város a m. kir. belügyminisztérium 123.180/1904. számú rendelete alapján kelt 752. tan./21. így. 1:05. sz. határozatával hatályában bizonytalan időre meghosszabbított 124/1900. kgy. számú szabályrendelet értelmében jogosult a fogyasztási adópótlék szedésére. Mivel ez a szabályrendelet arra nézve, hogy a városi szeszfogyasztási adópótlék tárgyát képező szesz mennyiségére vonatkozó hiteles adatok mily uton szereztessenek be, követendő utasítást nem tartalmaz, sőt a rendszeres készletfelvételek útján való megállapítást kiküszöböli a városnak más módon és pedig legcélszerűbben a szeszfőzők szeszadóbejelentései alapján kell és lehet az adópótlék kivetési alakját megállapítania. Tekintettel arra, hogy az 1899. évi XX. t.-c. 38. § a meghatározza azt az alkoholnyeredéket, mely után a királyi adóhivatal az 1 K 40 f-t beszedheti, ennélfogva a városi fogyasztási adópótlék beszedésére és ellenőrzésére jogosított városi hivatal is jogosan veti ki az id. t.-c. által törvényesnek beállított adatok alapján a 10 filléres pótlékot, mert a városi szeszfogyasztási adópótlék kivetésének tárgya a tényleges szesznyeredék, mely azonban a törvényben megállapított mérvnél kisebb nem lehet. A m. kir. pénzügyminiszter 1913. évi október hó 27-én az érdekeltek felebbezése folytán hozott 133.634. számú határozatával a pénzügyigazzaíóság elutasító végzését indokainál fogva helybenhagyta, mire az érdekeltek panaszszal fordultak a m. kir. közigazgatási bírósághoz. A m. kir. pénzügyminiszter a panaszt azzal a megkereséssel küldte át a közigazgatási bírósághoz, hogy az a csatolt városi szabályrendelet 1., 2., 7. §-aiban az 1896. évi XXVI. t.-c. 34. §-a és az 1899. évi VI. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezések alapján hatáskör hiányából hivatalból visszautasíttassék. A m. kir. közigazgatási bíróság 1914. évi november hó 10-én 4299/1914. K. szám alatt hozott végzésével a pénzügyminiszter hatásköri kifogását elvetette, a maga hatáskörét megállapította és az eljárást felfüggesztette a következő indokolással : A vitás kérdés városban — közvetett államadóra kivetett pótadónak szabályrendelet alapján az egyes adófizetőkre történt kirovása és íize-