Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A szesztermelés korlátozása

Fogyasztási adók. — Joggyakorlat. tése körül támadt. Ebben a kérdésben pedig az 1896. évi XXVI. t.-c. 34. §-ának 2. pontja értelmében a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak vau helye. Hogy a r. t. városok a kormány engedélyével ilyen pótlékot szedhetnek, azjránt az 1886. évi XXVI. t.-c. 132. §-a rendelkezik. Az 1899. évi VI. t.-c. pedig azt határozza meg, hogy városoknak 1899 július 1-től kezdve szeszadópótlékszedése mily mérvben és mily feltételek mellett engedhető meg. Az id. t.-c. 3. §-ának utolsó bekezdése szerint a bor-, bús- és szeszfogyasztási adópótlékok fizetésére vonatkozó határozmányok a belügyminiszter által a pénzügyminisztertérrel egyetértő] eg jóváhagyandó szabályrendeletekben állapítandók meg. Ezekben a szabályrendeletekben az eljáró közegekre és az adópótlékok megrövidítése miatt indítandó büntető eljárásra, valamint az ily esetekben ítélkező bíróságokra és hatóságokra nézve kiterjeszthetők azok a törvényes határozmányok, amelyes a boritaladó és a húsfogyasztási adó tekintetében fennállanak. Ebből nyilvánvaló, hogy csupán az eljáró közegek (tehát nem hatóságok) és az adópótlékok megrövidítése miatti eljárás és az ily (tehát megrövidítési) ügyekben Ítélkező bíróságok és hatóságok meghatározása tekintetében vehetők át a fentemlített állami adókra vonatkozó törvényes határozmányok az alkotandó szabályrendeletekbe. A városi szeszadópótlék kirovása és fizetése iránti vitás kérdések eldöntése tekintetében azonban a szabályrendeletek az e részben fennálló törvényektől el nem térhetnek, vagyis az idézett törvényszakasza bírói védelmet a városi adópótlékok megrövidítése iránti ügyekre is ki kívánta terjeszteni, nem pedig a bírói védelmet megszorítani. Minthogy így az 1899. évi VI. t.-c. 3. §-ával, az 1886. évi XXII. t.-c. 132. § a és az 1896. évi XXVI. t.-c. 34. §-ának 2. bekezdése a városi szeszadópótlékot illetőleg hatályon kívül helyezve nem lett: E. város szabályrendeletének 7. §-ának rendelkezései mint törvénybe ütközők figyelembe nem jöhetnek. A m. kir. pénzügyminiszter hatásköri kifogását fentartotta és az iratokat a felmerült hatásköri összeütközés eldöntése végett a hatásköri bírósághoz küldötte meg. II. A m. kir. kincstári jogügyigazgatóság a pénzügyministerium képviseletében beadott 10565/IIL sz. nyilatkozatában azt adta elő, hogy ebben az ügyben a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak nincsen helye, mert a magyarországi városok és községek által az 1899. évi VI. t.-c. értelmében bor,- hús- és szeszfogyasztási adópótlékok kivetése, beszedése stb. tekintetében intézkedő városi, illetve községi szabályrendeletekre nézve a m. kir. pénzügyminiszternek a m. kir. belügyminiszterrel egyetértőleg 1899. évben kiadott szabályrendelete 7. §-ában e kérdésre vonatkozólag a bírói eljárást kizárja. N. N. és hat érdektársa képviseletében beadott nyilatkozatában dr. M. A. ügyvéd azt adta elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri bíróság megvizsgálván az ügyet — teljtartalmulag magáévá teszi a m. kir. közigazgatási bíróság végzésében elfoglalt