Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 6. [r.] A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. mozására, de első sorban azért, mert e vállalatok részvényeinek árfolyama régen alkalmazkodott a 10y0-os adóteherhez; az adókulcs mérséklése tehát, a többi adózók terhére, a részvényeseknek biztosított ajándék jellegével bírna, amely az árfolyam emelkedésében jutna kifejezésre. Minthogy az általános kereseti adó kulcsát a reform 10%-ról lényegesen leszállította, a társas vállalatok kulcsa pedig változatlanul 10% maradt, az egyéni vállalkozás a részvénytársasági és szövetkezeti vállalkozással szemben kedvezőbb helyzetbe jutott az adóztatás terén.1 A magyar szent korona országaiban igen nagy fontossága van annak, hogy a vállalatok kereseti adóját hol róják ki. Az önkormányzatok háztartásában nagy szerepe van a községi, a törvényhatósági adóknak, amelyeket az egyes helyhatóságok az állami egyenes adók bizonyos százalékában állapítanak meg és vetnek ki. Nem lehet tehát közömbös a községi háztartásra nézve, hogy a pénzintézetek, iparvállalatok, vasúttársaságok, bányák és hasonló vállalatok jövedelme alapján, hol, mely helyen róják ki az adót, mert ezzel a helyhatósági (községi és törvényhatósági) adópótlókok kivetésének joga is adva van. A törvény 24. §-a szerint a vállalat kereseti adója mindenkor abban a községben (városban) rovatik ki, melyben belföldi vállalatoknál az igazgatóságnak, külföldieknél pedig a belföldi képviseletnek székhelye van. Ez helyes, ha az igazgatóság székhelye összeesik helyileg az üzem folytatásának helyével. Az érdekellentét azonban rögtön előáll, ha másutt van az igazgatóság, azaz a vállalat székhelye és másutt az üzem folytatásának helye. A kis önkormányzati testületek pénzügyi érdekeinek figyelembe vétele az adóelőírás szétosztásának szükségességére utal. A vállalatok megadóztatása ez esetekben tehát decentralizálandó. Ennek a szempontnak az érvényesülését jelenti a törvény 31. §-a, amidőn úgy intézkedik, hogy ha a vállalat anyaintézete (anyatelepe) másutt van, mint az igazigatóság székhelye, a kivetett adó 20%-a az igazgatóság, 80%-a pedig az anyatelep székhelyén iratik elő. Ha az anyatelep mellett még más községben is vannak a vállalatnak fióktelepei, úgy a 80% az anyatelep és fióktelepek között bruttó forgalmuk arányában osztatik fel. Vasúti vállalatoknál a felosztás elmarad s a kivetett adó teljes összegében ott iratik elő, ahol megállapíttatott. 1 A kormány javaslatában (21. §.) kivételesen 15°/o-os társulati adó alkalmazása is tervbe volt véve olyan pénzintézeteknél, amelyek váltóleszámítolásoknál vagy bármely módon nyújtott kölcsönök után az összes mellékjárulékokkal együtt 8%-nál magasabb kamatot szednek; ez a magasabb adókulcs akkor is alkalmazandó lett volna az egész évi jövedelemre, ha ez a magasabb kamatszedés csak az évnek, vagy a váltóleszámítolásoknak és kölcsönadásoknak egy részére terjedt volna ki. A pénztlgyi bizottság helyeselte ezt az ú. n. uzsoraparagrafust (amelyből az uzsoraesetek számának korlátozását remélte a kormány) és megfelelőbben is szövegezte azt, amidőn a magasabb adótétel alkalmazását nem a fix 8%-os maximumhoz kötötte, hanem ehelyett a maximumot, a jegybank azon évi legmagasabb váltóleszámítolási kamatlábon felüli 3%-ban állapítá meg (L. id. pénzüyyi bizottsági jelentés 55. és 63. lap). A képviselőház azonban az uzsoraszakaszt Úolló Lajos indítványára elejtette és a javaslatból kihagyta, tekintettel arra, hogy ezen «szégyenparagrafuso-ak is elnevezett szakasz ellen nagy volt a felháborodás, mert szórványos jelenséget általánosító következtetésre alkalmas. (Képviselőházi Napló. XXIV. 1909. m. lap.) 303