Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 6. [r.] A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. sére fordított összegek, amelyek meghatározott határidő leteltével ingyen mennek át az állam, törvényhatóság stb. tulajdonába (pl. helyi érdekű vasutak). Az aktiv és passiv kamatok módosított elbánásban részesítésének hatása a pénz- és hitelintézeteknél, ahol az aktiv kamatok nagyobbak, mint a passiv kamatok, az lesz, hogy az adóköteles jövedelem némileg kitágul; a közlekedési vállalatoknál, dacára annak, hogy a passiv kamatok levonását a reform megengedte, az adóköteles jövedelem megállapítása módosulni alig fog, tekintettel arra, hogy az elsőbbségi kötvények kamataival nem csökkenthető az adóköteles jövedelem; ellenben az ipari vállalatok a passiv kamatok levonhatása következtében előreláthatólag kisebb adóköteles jövedelmet fognak kimutatni. Az adóköteles jövedelem megállapításánál követett elvi szempontoknak folyománya a 14. §-ban foglalt kijelentés, mely szerint: «Az adó megállapítására közömbös, hogy a nyereséggel mi történik». A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójánál az állam adóigényének érvényesítése, e vállalatoknál fennálló sokoldalú és igen bonyolult pénzügyi viszonyoknál fogva, gyakran valóságos számtani művészetet feltételez. Valamint az általános kereseti adónál, úgy a vállalatok kereseti adójánál is a reform elejtette a három évi átlag alapján eszközölt adókivetést, és csak az adóévet megelőző évre szóló adóköteles jövedelem szolgál adóalapul. Az okokat — amelyek ez intézkedésnél közrehatottak — már kifejtettük fentebb, a kereseti adónál. További módosítása a reformnak, hogy ezentúl a vállalati adót nem az adókivető bizottságok fogják kivetni, hanem a pénzügy igazgatóságok, illetve a székesfővárosban az adófelügyelö, amely újítás azért célszerű, mert a többnyire laikusokból álló adókivető bizottság helyett, szakképzett egyének fogják a mérlegnek különféle szempontok szerint könyvelt tételeit vizsgálni és az adót előírni.1 A társulati adó kidcsát a reform változatlanul hagyta, amidőn azt 10%-ban állapította meg (20. §.), és e magas adókulcs alkalmazása alól csak két kivételt tesz, amennyiben 7% &z a^ó kulcsa a kizárólag ipari termeléssel foglalkozó vállalatoknál és kőszénbányavállalatoknál, míg 5% egyéb bányavállalatoknál és azoknál a gazdasági, ipari önsegélyző, termelési, beszerzési, értékesítési és fogyasztási szövetkezeteknél, amelyek üzletrészeik után 5°/0-nál nagyobb osztalékot fizetnek. Noha a 10%-os adókulcs igen magas, annak változatlan fenntartását mégis indokoltnak tartjuk, dacára annak, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat az adókulcs teljességében érinti, szemben a magános vállalatokkal, amelyeknél az adóalap nem tárul oly őszintén az adóhatóság elé. Indokoltnak tartjuk e magas adókulcs változatlan fentartását nemcsak azért, mert az adókulcs magassága nem éreztetheti itt hátrányos hatását az adóalap kinyo1 A pénzügyi bizottság jelentése a nyilv. számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 601. sz. törvényjavaslat tárgyában. (Országgyűlési Irományok. XXXI. köt. 1909. bí. lap.) S02