Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 6. [r.] A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. adóhivatalba (1875 : XXII. t.-c. 6. §.). Ennélfogva (az 1875 : XXIV. t.-c. 4. §-a értelmében) a régi vállalati adónál e kamatokat az adóköteles jövedelemből le lehetett vonni. Az akfciv kamatok nagy része, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mérlegeiben bevételi tétel gyanánt jelentkezett, eszerint adómentes maradt. Ezzel szemben a passiv kamatokat, amelyeket e társulatoknak fizetni kellett, nem engedte a törvény levonni, tehát azok adó alá estek. A reform mindkét irányban változást teremtett. Az aktiv kamatokat általában bevonja az adóalapba, a passiv kamatokat ellenben (1909: VIII. t.-c. 17. §. 12. pont érteimében) az adóköteles jövedelem megállapításánál nem veszi figyelembe, illetve levonásukat megengedi. Az aktiv kamatok adómentesítése érdekében azonban e szabály alól kivételek vanvannak. A leglényegesebb a tőkekamatadó alá eső értékpapírokból származó jövedelem levonásának megengedése. Ugyanis az eddigi jogállapottal szemben — amint arról részletesen szólottunk1 — a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott kölesönkötvények kamatait a kamatot élvező felek kötelesek bevallani (1909. évi VII. t.-c. 2í. §.), ennek dacára az új törvény szerint megengedi a mérlegszerű nyereségből annak a jövedelemnek levonását, amely a vállalat tulajdonát képező belföldi értékpapírokból (állami, törvényhatósági, társulati kölcsönkötvények, záloglevelekből stb. származik 1909: VIII. t.-c. 17. §. 3. pont), mert a levonandó mérlegtételek kimutatásával az állam biztos támpontot nyer az imént említett értékpapírokból eredő jövedelemnek a lajstrom alapján kivetett tőkekamatadóval való megadóztatására. Levouhatók továbbá a más vállalatoknál folyószámlán elhelyezett tőkék kamatai (1909: VIII. t.-c. 18. §. 8. pont, második bekezdés), mert a kamatot fizető vállalat a kamatot élvező vállalat helyett a tőkekamatadót beszolgáltatta. Kivételt tesz viszont a törvény a passiv kamatoknál is, amidőn az adóköteles jövedelemből nem engedi levonni többek között azokat az összegeket (1909: VIII. t.-c. 18. §. 8. pont), amelyek a törzsvagyon gyarapítására (alaptőkeemelésre), az adósságoknak törlesztésére fordíttatnak. A törvénynek ez a rendelkezése azt jelenti, hogy a nyereségnek az a része, amely az alaptőke kiegészítése végett felvett adósság kamatainak fizetésére fordítandó, levonható mérlegtétel gyanánt nem tekinthető. Más szóval, az adózó vállalat által kibocsátott elsőbbségi kötvények kamatai adókötelesek. Kétségtelen, hogy az alaptőkének jogi természete merőben elüt a elsőbbségi kötvénytőkétől; mert utóbbi meghatározott kamatban részesedik, amely az osztalékot megelőzően utalandó ki, míg amaz, a vállalati nyereségben részes. Adópolitikai szempontból azonban mindkettő egységes befektetési tőke gyanánt tekintendő.2 A prioritásoknak kedvezőbb elbánásban részesítése adóztatás szempontjából maga után vonhatná az elsőbbségi tőkének aránytalan felemelését a részvénytőkével szemben. Indokolt tehát, hogy a törvény az elsőbbségi kötvények kamatait nem sorozza a levonható tételek közé. Ellenben levonhatók az oly vállalatok által kibocsátott prioritások törleszté1 L. fentebb a tőkekamat- és járadékadó fejezetét. 2 L. e kérdésről: Sieghart id. ért. 33. lap. 301