Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 6. [r.] A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. tetett nyilt tartalékokat csorbítani kellene, ami rögtön kifejezésre jutna az illető vállalat részvényeinek árfolyam-hanyatlásában. A latens tartalékok megadóztatása csak zavarná a vállalatok helyes mérlegpolitikáját, amely az ily tartalékok adómentességében ösztönzést fog látni azok gyűjtésére. Érdekes kérdés az, vájjon adómentesttendöJc-e a részvénytársaságok új részvényeinele kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegek? A reform úgy rendelkezett (17. §. 10. pont), hogy az adóköteles jövedelem megállapításánál ez összegek levonhatók a mérlegszerű nyereségből, tehát adómentességben részesíti az újonnan kibocsátott részvényeknél mutatkozó felpénzt (agiot). Ugyanis azoknak a részvénytársaságoknak részvényeit, amelyeknek nagy tartalékalapjaik vannak, a névértéknél jóval magasabb árfolyammal jegyzik az értékpiacon, mert a társaság feloszlásakor a tartalékalapokra a részvényesek ép oly igényjososultak, mint az alaptökére, mivel minden részvényest a társasági vagyon aránylagos része illeti. Innen van, hogy az alaptőke felemelése végett kibocsátott új részvényekért, a részvények névértékén felül, úgynevezett felpénzt követelnek, mert az új részvényesek a régi részvényesek vagyoni jogaiba lépnek, amely utóbbiak által már megszerzett vagyoni igények értéke, a részvények névértékét meghaladja. Az új részvények névértékén felül befizetett összeg, a felpénz, nem üzleti jövedelemből ered, hanem az vagyonbetét természetével bír, anélkül, hogy alaptőkének volna minősíthető. Ezt az agiot rendszerint a tartalékalapba helyezik. Minthogy azonban vagyonbetét természetével bír, nem tekinthető adóalapnak, s ezért lett kifejezetten adómentes az agio.1 Az ajándékokra, ingyenes szolgáltatásokra fordított kiadások, az alkalmazottaknak önként adott jutalmak, a vállalatot terhelő egyenes állami és községi adók, vagyonátruházási illetékek stb., amelyek szorosan vett üzleti kiadásoknak nem tekinthetők, az adóköteles jövedelemből nem vonhatók le (18. §. 1. és 3. pont), nehogy a nyers bevételt terhelő és a jövedelmet apasztó üzleti költségek címén indokolatlan adómegrövidítésnek legyen helye. Ellenben a társulat alkalmazottainak nyugdíjalapához való hozzájárulások levonhatók (17. §. 9. pont), egyfelől méltányosságból, mert nemcsak a vállalatnak, de az államnak is érdeke, hogy az alkalmazottak ellátásáról munkaképtelenségük esetére gondoskodás történjék; másfelől a többszörös adóztatás elkerülése érdekében, mert a nyugdíjalap mint olyan adózik, s azonkívül a nyugdíjat élvezők is adóznak. A reform gyökeresen megváltoztatta az aktív és passiv kamatok beállítására vonatkozó előírásokat az adóköteles jövedelem megállapításánál. Az eddigi, gazdaságilag elhibázott eljárás szerint, a tőkekamatadó az esetek túlnyomó részében az adósnál szedetett be, nem a kamatot élvező hitelezőnél, így a magyar államkötvények és az adóköteles elsőbbségi kötvények, úgyszintén a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által felvett és jelzálogilag biztosított tőkék kamatai után járó tőkekamatadót a kamatokat fizető állami pénztár, illetve a társulat volt köteles levonni és beszolgáltatni az 1 L. id. Indokolás. 601. szám. (169. lap.) 300