Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 6. [r.] A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. vállalatokDál (házadó alá nem tartozó) épületek, gépek, gyári eszközök és egyéb üzleti felszerelések elhasználása által okozott értékcsökkenések fej éhen, illetőleg ezek pótlására a mérlegben alakított tartalékalapba helyezett vagy ugyanezen címen a mérlegben leírt összegek levonhatók (17. §. 7. pont). Látható, hogy a tartalékolás megadóztatásának problémája nem egységes megoldást nyert a társulati adónál. Az ipari, közlekedési stb. vállalatoknál az üzem zavartalan folytatása teszi szükségessé, hogy a gépfelszerelések és berendezések értékcsökkenésének pótlására tartalékok képeztessenek, indokolt tehát, hogy a tartalékokba helyezett összegek, addig, míg a vállalat fennáll, adózatlanul maradjanak; adó alá akkor kerülnek e tartalékolt összegek, mint a jövedelemnek tőkésített részei, ha a társaság feloszlik és a gépek stb. pótlásából felhasználatlanul megmaradt tartalékok a részvényesek felosztott tulajdonává válnak. Amidőn az értékcsökkenési tartalékalapot a törvény adómentesíti, az állam egyedül az iparvállalatoknál nem kevesebb, mint 4 millió korona bevételről mond le, mert évenként 40,038.000 koronát helyeznek el az iparvállalatok értékcsökkenési tartalékalapokba.1 Az ipari, közlekedési stb. vállalatokkal szemben a hitelintézeteknél a tartalékok tulajdonképen lényegileg az alaptőke növelésére szolgálnak és a részvényesek vagyonát gyarapítják, s a mindenkori üzleti nyereség elérésében közreműködnek és esetleg — ellentótben az iparvállalatok értékcsökkenési tartalékalapjával — igénybe nem vétetnek. A felhalmozódott tartalékalapokból a részvényesnek megvan a haszna, amidőn a társaság feloszlásánál a részvényes a tartalékalapban is osztozik. Indokolt tehát, hogy az ily tartalékalapba helyezett összegek évről évre adó alá kerüljenek és az adóterhet a mindenkori részvényes viselje. Pénzügyi szempontból sem mondhatna le az állam a tartalékolások megadóztatásáról a hitelintézeteknél, mert ez évi 9*029 millió korona hiányt mutatna a társulati adóbevételnél, tekintettel arra, hogy pl. 1910 ben 90,292.000 koronát fordítottak a hitelintézetek tartalékokra.2 Ki kell emelni a vállalati adónál az államnak azt a helyes, közgazdasági érzékre valló magatartását, hogy az u. n. rejtett (latens) tartalékok megadóztatásának kérdését érintetlenül hagyja, azaz nem intézkedik az adómentesen gyűjtött alapok adó alá vonása iránt. A 18. §. 6. pontja értelmében adóztatás tárgyát képezik azok az összegek, amelyek «bárminő» elnevezéssel biró tartalékalapba helyeztetnek. Az ú. n. latens tartalékok nem kifejezett, külön elnevezéssel biró tartalékok, hanem a mérleg egyes tételeiben rejtve jelentkeznek. Pl. latens tartalékról beszélünk, ha a vállalat tulajdonában lévő értékpapirok jóval az árfolyamérték alatt vannak fölvéve a mérlegben. Az ily módon rejtve meglévő értékek tehát elkerülik az adót, mert nem gyűjtetnek külön tartalékalapokba. Minden vállalat szilárd megalapozásának érdekében szükséges, hogy rejtett tartalékai legyenek, amelyek a vállalatot netán érő veszteségek feltűnés nélküli fedezésére igénybe vehetők anélkül, hogy a mérlegben kitün1 Magyar Statisztikai Évkönyv. 1910. Budapest, 1911. (182. ós 184. lap). » U. ott 274 lap. 299 82*