Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 6. [r.] A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. dön adózik ugyan (2. §.), de a kettős adóztatás elkerülése végett a reciprocitást úgy szabályozza a törvény, hogy a belföldi vállalatnak külföldön felállított fiókintózetei, üzlettelepei stb. útján folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanokból, értékpapírokból vagy tőkekövetelésekből származó jövedelme a belföldön csak abban az esetben nem esik adó alá, ha a vállalat igazolja, hogy abban az államban, amelyből a jövedelme ered, ezen jövedelem után a kereseti adónak megfelelő adót már fizet és az illető állammal viszonosság áll fenn. Az adóalapot a kivetés évét megelőző évre szóló «adóköteles jövedelem» alkotja (13. §.). Sem a részvényesek között felosztásra kerülő nyereség, vagyis az osztalék, sem pedig a mérleg szerinti nyereség, mint ilyen, nem szolgálhat adóalapul, mert ez részint többszörös adóztatásra vezetne (pl. más hazai vállalatoknak, az adóköteles vállalat tulajdonában lévő részvényei után élvezett osztalékok kétszer lennének megadóztatva, hasonlóképen az előző évről áthozott nyereségmaradványok, amelyek már előzőleg adóztak), részint adóköteles elemeket vonna el az adóztatás alól, így pl. a felosztásra nem kerülő tartalékalapokba helyezett összegek kisiklanának az adó alól. Ezért gondoskodik a törvény arról, hogy adóalapul az az adóköteles jövedelem szolgáljon, amely a mérleg alapján leülön állapítandó meg. Az adóköteles jövedelem felépítésének kiinduló pontja az üzleti nyereség, a felesleg. Ebből levonandók azok a mérlegben szerepelő jövedelemelemek, amelyek tárgyuknál fogva más adónem alá tartoznak, ellenben ahhoz hozzáadandók a mérlegben levont oly kiadási tételek, amelyek az adó alól el nem vonhatók. Az adóalapul szolgáló adóköteles jövedelem ennélfogva a nyereségből levonható és ahhoz hozzáadandó tételek számbavételével állapíttatik meg. Hogy adópolitikai szempontból ez az eljárás a helyes, az kitűnik abból, hogy az üzleti nyereség nem csak a vállalat üzleti tevékenységéből ered, hanem a vállalat birtokában lévő tőkének és egyéb vagyonnak hozadékát is magában foglalja 1 Ezek a jövedelemelemek nem a vállalati adó, hanem az illető hozadékadók tárgyai. így pl. ha a vállalat tulajdonában ingatlan van, ennek hozadéka után földadót, illetve házadót fizet. Azok az ingatlan és ingó vagyonból eredő jövedelmek tehát, amelyeknek forrásai más adónemek (föld-, ház-, tőkekamat- és járadékadó) alá tartoznak, a kétszeres adóztatás elkerülése végett, a vállalati adó megállapításánál levonásba hozandók, oly módon azonban, hogy a levonható összeg nem lehet nagyobb az illető hozadékadónál adóalapul szolgáló összegnél, nehogy nagyobb összegek levonása által a vállalat burkolt adókedvezményben részesüljön; viszont a más adónemek alá tartozó adótárgyak érdekében keletkezett kiadásokat a vállalati adónál nem szabad a levonható tételek közé venni (pl. az épületfentartási költségeket). Ugyancsak nem vonhatók le az adóköteles jövedelemből, annak megállapításánál azok az összegek, amelyek a hitel- és pénzintézeteknél bárminő elnevezéssel biró tartalékalapba helyeztetnek (18. §. 6. pont), ellenben a mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési és bánya1 L. Indokolás a nyilv. számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvényjavaslathoz. 601. szám. (Az országgyűlés képviselőházának irományai. XVIII. köt. Budapest, 1908. 168. lap.) 298