Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A pénzügyi delictum

üemmer: A pénzügyi delictum. lene a kihágást gátló kényszernek és a reá kiszabott büntetésnek is lennie. A fenti példasorban az objektiv veszély meredeken emelkedő vonalban nő. Mert sokkal könnyebb és kényelmesebb elmulasztani egy szerződés bejelentését, mint megsérteni a szeszadóra vonatkozó ellenőrzési szabályokat. Az objektív veszély a példasorban emelkedik, mégis a büntetési energia csökken. A büntetés megszabásánál nemcsak a törvénysértők lélektana irányadó, hanem a törvény öveire is figyelemmel kell lenni. Ezért az objektiv veszély elvei szerinti lefokozás nem volna keresztülvihető. Mindenek előtt kell, hogy a büntetés az általános jogérzet szempontjából érthetetlen ne legyen. Az 1911. évi osztrák illetéknovella 113. §-a úgy rendelkezik, hogy élők közötti ajándékozásoknál illetéket kell fizetni, ha az örökhagyó azzal a szándékkal, hogy az örökösödés útját kikerülje, halála előtt két hónappal teszi meg az ajándékozást. Adóalany a megajándékozott. Kötelezve van arra, hogy az ajándékozás időpontját összehasonlítsa az ajándékozó halálának időpontjával és megítélje, vájjon az ajándékozónak az volt-e a szándéka, hogy az örökösödés törvényes és rendes útját meghiúsítsa és végül arra van kötelezve, hogy a hagyaték számszerű kimutatásával az ajándékot bejelentse. Ezen illeték behozatala óta egyetlenegy esetben jelentettek csak be ilyen ajándékozást, dacára annak, hogy a bejelentés elmulasztásán való rajtakapás igen érzékeny pénzbüntetést von maga után, amely behajthatatlanság esetén szabadságvesztéssel is büntettetik. így például a fenti törvényes intézkedés alapján az a megajándékozott, aki 30.000 koronát kapott ajándékul és ezt a hatóságnak be nem jelentette, rajtakapása esetén 9000 K pénzbüntetéssel, illetve az ezen összeget helyettesítő szabadság vesztési büntetéssel sújtatnék. Eg3r ellentétes theória abból indul ki, hogy az adózás erkölcsi kötelezettség, s hogy ebből az következik, hogy a pénzügyi vétség az erkölcsi kötelezettség megszegésében áll. Eszerint azonban a büntető energia fokozatait egyáltalában nem lehet megállapítani, mert a morális kötelezettségnek különböző fokozatait kellene feltételezni, ami szinte fogalmilag van kizárva. Ha az a kérdés vetődik fel, vájjon a jogérzet az érvényben levő joggal egyezik-e, úgy erre a kérdésre negative kell válaszolni, mert senki sem helyeselheti az államnak olyan jogosultságát, hogy egy okirat bélyegzésének elmulasztása miatt becsületcsökkentő szabadságvesztési büntetést róhasson ki, és még kevésbbé azt, hogy a bélyegezés elmulasztásának gyanúja alapján vizsgálati fogság kiszabása legyen követelhető. Bélyegtelen okiratok bejelentésénél az állam egy előtte isme29