Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A háború jövedelemadója

Egyenes adók. — Joggyakorlat. 2., A városok világítási művei, ha azok a magánfogyasztást is szolgálják, adó alá esnek. 3. Az adóköteles jövedelemből a közvilágításért a város által megtérített előállítási költség le nem vonható. 4., A gyári gépek és egyéb felszerelési tárgyak értékcsökkenése címén tartalékalapba helyezett öszszegek a III. oszt. kereseti adó alapjából le nem vonhatók. ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság a kincstári képviselő panaszának részben helyet ad és a bepanaszolt városnak gázgyára utáni III. osztályú kereseti adóját következőleg állapítja meg: az 1900-iki második felére 4679 korona 76 fillér, az 1901-iki évre 9359 korona 52 fillér és 1902., 1904. évekre évi 10.592 korona 05 fillér. A város panaszát pedig elutasítja. Megokolás: Ezen magyar királyi közigazgatási bíróság 1907. évi december hó 24-én 8432. szám alatt kelt ítéletével a panaszos város kezelésében levő gázgyár üzeméből eredő jövedelemnek egyrészt adó alá tartozását, másrészt azt is kimondotta, hogy az adóztatás a kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. t.-cikk rendelkezései alapján kell, hogy történjék. Az újabb panaszban foglalt erre vonatkozó kifogások tehát az említett ítélet indokai alapján és azért is utasíttatnak el, mert az 1875. évi XXIV. t.-cikkel szabályozott adóval csakis oly vállalatok adóztathatók meg, melyek «adóalanyok» öszszegéből állanak s a vállalatra mint a «személyösszességre» kivetett adó tulajdonképen az egyes adóalanyoknak adóját képezi úgy, hogy az említett törvény szerinti adóztatási eljárás adótechnikai fontossággal birván, kizárólag csakis ily t. i. adóalanyok összességét képviselő jogi személyek megadóztatásánál foghat helyet. Hogy ez a felfogás helyes, igazolja legjobban a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló legújabb de még életbe nem lépett törvény is (1909. évi VIII. t.-c.) mely 1. §-ában kifejezetten csakis a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően alakúit vállalatokat mondja ez adó alá tartozóknak. Az adó mérvét illetőleg a kincstári képviselő azért emel panaszt, mert a jelen esetre — dacárn, hogy maguk a bizottságok is most arra az álláspontra helyezkedtek, hogy III. osztályú kereseti adó kivetésének van helye, mégis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok megadóztatásáról szóló 1875. évi XXIV. t.-c. 4. §-ának 6. pontját alkalmazták és a gyári gépek és egyéb felszerelési tárgyak értékcsökkenése címén leírt és külön tartalékalapba helyezett összegeket az adóztatás alól kihagyták. A kincstári képviselő panaszának helyet kellett adni, mert III. osztályú kereseti adó alá tartozó adóalanyok kereseti nyereményének megállapításánál az említett levonásnak helye nem lehet. Ugyanis az 1875. évi XXIX. t.-c. 15. §-a szerint csak az üzlet folytatásához szükséges kiadások vonhatók le, már pedig az értékcsökkenési leírások, megfelelő tartalékolás dacára sem tekinthetők az ebben a törvényszakaszban említett «az üzlet folytatásához szükséges)) kiadásoknak. A mi pedig az 1875 évi XXIV. törvénycikkre való hivatkozást illeti, az utóbbi törvény az ily levonást abból a különös és csakis a kereskedelmi törvény határozmánya alá tartozó adóalanyokra nézve fennálló okból engedte meg, 17